Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Wallentínyi Samu: Petőfi

Wallentľnyi Samu: Petőfi

re. Petőfi szívében új szerelem gyújt lángot, megkéri a kezét, de a büszke apa dölyfösen visszautasítja kérését. A költő csalódva hagyja el Gödöllőt, de szerelmét még egyszer mintegy újraéli emlékében, s így keletkeznek e szerelmének vallomásaiul a „Szerelem gyöngyei” c. dalai.

A telet szüleinél tölti Szalkszentmártonban sebzett lélekkel, fájó szívvel. Elvesztette Etelkát, csalódott Bertában, sokat szenvedett a kritikusok támadó és gyúnyoló cikkeitől, régi szenvedéseinek emlékei is megrohanják a lelkét, embergyűlölet és világfájdalom vesz erőt kedélyén s ezt a lelki meghasonlást tükrözi a költészete is: most merengő, bánatos, majd lemondó és haragos dalaiban, amelyeknek „Felhők” címet adott.

Lelke új élmények után szomjúhozik, és mivel már semmi sem köti Pesthez, örömmel fogadja két szatmármegyei költő barátjának, Papp Endrének és Riskó Ignácnak meghívását, és 1846. szeptember elején megérkezik Szatmárra, és szeptember 8-án bemennek Nagykárolyba a főispáni beiktatásra. Este megyei bál volt, ahol Petőfi megismerkedett Szendrey Ignác erdődi uradalmi inspektornak 18 éves, bájos szép leányával: Júliával. Petőfit szinte megigézte a leány, az első pillanattól kezdve lángoló szerelemre lobbant iránta. Később is többször találkoznak, a költő szerelme egyre hevesebbé fokozódik.

Júlia maga is szenvedélyes lélek, de úgy látszik, mégis visszadöbbenti őt a költő szenvedélyessége, attól tart, hogy a heves láng hamar ellobban, s bár nem tudja teljesen elleplezni ébredő szerelmét, mégis csak tavaszra ígér határozott választ a költőnek. A leány atyja hallani sem akar a viszonyról. Petőfi gyötrő kétségekkel tér vissza Pestre. Egymás után írja meg szebbnél szebb szerelmi dalait. Ekkor csendül meg a költő lelkében elbájoló összhanggal a szabadság és szerelem szava. E szépséges dalok Júlia szívében csak élesztik a lángot, elhatározza, hogy apja ellenzése dacára is a költőé lesz. Petőfi értesül erről, 1847 elején elmegy Erdődre, újból megkéri a leányt, a szigorú apa nem enged, heves összetűzések folynak le közte és a költő közt, s végre ismeretségük évfordulóján, 1847. szeptember 8- ikán Petőfi és Júlia örök hűséget esküsznek egymásnak az erdődi vár kápolnájában. A szülők zárkózottak és ridegek maradtak az esküvő után is. A zord atya áldás és anyagi segítség nélkül bocsátja őket útnak. Egyenesen Koltóra sietnek, itt töltik gróf Teleki Sándor kastélyá-90