Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Dr. Wallentínyi Sami irodalmi(-tanári) hagyatéka

Dr. Wallentľnyi Samu irodalmi (-tanári) hagyatéka

5. „tollforgató készsége mögött ott vibrál tündöklő elevenséggel mindnyájunk megilletődött emlékezetében az ö igazi arca: az élőszóval ható bravúros magyarázó. Minden írott betűnél maradandóbban ez fogja átmenteni az ő emlékét egész generációkon" (Sebesi Előszavában, 7). Ervin Lazar épp a többletre figyelt fel, amely Sebesi megállapítását korlátozza, és átmenti a hatást az írott szövegbe. Wallentľnyi műfaja esszé; igaz, esetében számol az előadással, viszont írott formában is a műfajnak megfelelően stilizált. Gazdagodik a személyesség jelzésével, párbeszédjelleggel önmagával és a címzettel szemben, megvallással vagy a kérdés felszólító célzatával (vö. Schöpflin Hviezdoslav-fordításának kritikájában a bevezetésben - „Nem szeretném, ha ez a pár sor írásom úgy tűnnék fel, mint udvarias gratuláció a fordítóval szemben. Schöpflin Géza nem szorult rá. Magam se vagyok a bókoló emberek fajtájából való” [i. h. 53]). Az esszében felerősödik az írott szöveg „intonációja", a fogalmazás elvontságából önmagára mutat vissza a változó mondathossz, rövid és hosszabb mondatok egymásutánja, az ütemképlet, a hiányos mondatszerkesztés mint kohéziós tényező, továbbá a kapcsolatteremtő nyelvi elemek által; illetve megteremtődik a grafikainak „hangtanilag” erős áttevődése az olvasóra.

S az esszé műfaja egy további pontban is érintkezik az oktatás-oktathatóság követelményével; nem törekszik teljességre, s a tárgynak csak egy részletével ragadja meg, fedi fel az „egészet", erre állítódik be.

83