Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Ludmann Ottó

Ludmann Ottó

za tornyát. Auszterlitz Tivadarral együtt alapítják az eperjesi Zsidó Múzeumot (1928), s ő a Múzeumegylet elnöke is. Többször állítja ki akvarelljeit, pasztellképeit és rajzait. Hatvannál több, a sárosi, zempléni és kárpátaljai zsidóság életéből vett motívumokat bemutató alkotását a Múzeumban nyitott tárlaton 1936-ban árusításukkal köti egybe. Az ebből származó összeget fenntartására és fejlesztésére az intézménynek adományozza. 1925 és 1940 között felkereste a mediterrán országokat, ahol fest is. Képanyaga, amelyben főleg épület- és utcarészleteket, Eperjes Fő utcájának reneszánsz-barokk homlokzatait örökítette meg, az Eperjesi Múzeum, a Sárosi Képtár és a Szlovák Nemzeti Képtár tulajdonában van. Akvarelljeit legutóbb Eperjes első írásbeli említésének 750. évfordulója alkalmából a Sárosi Galériában rendezett kiállításon szemlélhettük meg 1997 nyarán. A fogságban készített képzőművészeti alkotásait és a kezdetekből származó irodalmi hagyatékát a Magyar Történeti Múzeum huszadik századi osztálya őrzi.

Bárkány Jenő 1940-1942-ben a neológ hitközség elnöke. Irodalmi munkásságában a zsidó hitközségek, temetők, zsinagógák történetét dolgozza fel (A prešovi zsidók története. 1800-1942. [Bárkány Jenő mérnöktől feldolgozva és Ben Porat-Blum közreműködésével.] Kézirat.) Gyűjteménye, az úgynevezett Bárkány-féle judaikák, az eperjesi ortodox zsinagóga karzatán kapott helyet. Az 1950-es évek elejétől a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének munkatársaként a Szepességben, a Felső-Garam vidékén és másutt gyűjt folklóranyagot. Bárkány Jenő mérnök a Páneurópa eszméjének volt híve.

2. Napos téli délután az eperjesi professzornál, aki még Görgey és Schlick seregét látta.

3. B. Ludmann Paula (Eperjes, 1869-Budapest, 1957) rajztanári és festészeti tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte (diákkorában édesapja is rajziskolába járt Lőcsén). Az eperjesi állami, a húszas évektől a budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben tanít. Először a helybeli eperjesi kiállításokon (1893, 1895, 1904 - a Széchenyi-kör kiállítása, 1906, 1917), később Budapesten (1912) mutatkozik be; s rendszeresen szerepel hazai és külföldi tárlatokon. Festményeinek spektrumát dél-olaszországi és közel-keleti útjai során bővíti. A Sárosi Képtárnak 1998-ban saját tárából válogatott kiállításán két portréja merült fel (Max Kurth [1912] és az Ősz szakállú férfi [1911], Apja „lovagrendes’’ olajportréját Székely Andor festette [1912], a Sárosi Galéria tulajdona).

4. Herfurth József (Eperjes, 1820-uo., 1895) középiskolai tanulmányait Eperjesen és Rozsnyón végezte, négy évig a tübingeni, jénai és a berlini egyetem hallgatója. Egy ideig nevelő, visszatérte után Eperjesre 1850-től a teológián adja elő az egyháztörténetet, s tanít a jogon is. A

68