Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Ludmann Ottó
Ludmann Ottó Közös nagy mulatságokat tartottunk Bártfafürdőn” {Új Világ, XVIII, 1936, 5, 2-3 [február 2.]).5 Mégis, 1922-ben „fájó szívvel... otthagytuk Eperjest” (neje már Budapesten, főerdész fia még a világháború előtt hunyt el). Az idézett 1933-as interjú befejeztével kezébe vette tátrai turistabotját, és a hűvös tavaszban kalap nélkül kísérte ki látogatóját, miközben edzettségével „hivalkodott”: „Én edzett ember vagyok, nekem nem árt a hideg. Örök életemben nagy turista voltam.” Hetvenedik születésnapját is a Lomnici-csúcson ünnepelte, „s már a 80-ik életévem felé haladtam, amikor utoljára voltam fenn Faragó József eperjesi polgármester, Flórián Károly6 jogakadémiai tanár és Balpataky Imre közjegyző társaságában” (uo.). Az eperjesi társadalmi és kuturális Šariš hetilap tárcarovatában írt elhalálozásakor személyes hangú nekrológot úgyszintén egykori tanítványa, Zoltán Marenčin: „Amikor megtudtam, hogy Ludmann Ottó, a legjobb tanárom, aki a háború előtt 53 évig tanított Eperjesen, meghalt, a mélyreható tisztelet érzése uralkodott el rajtam. Érzelem, amely akkor ejt hatalmába, ha olyan emberekre emlékszünk, akik szakterületükön utolérhetetlenek voltak, s mindig és mindenhol csodálták őket... Egy tanár sem volt rám olyan hatással, mint ő, bár nem szerettem. Most azonban be kell vallanom, hogy igazságtalan voltam vele szemben. Féltem tőle, mint minden diák, mert szakmájában tökéletes volt, s azt, amit tudott, kiválóan tudta. Személyiségének tökéletes volta késztet ellátogatni sírjához, s ott átérezni hozzá mérve jelentéktelen, parányi voltomat, őhozzá, aki oly nagy volt és szerény. Meggyónni őelőtte, akit sohasem szerettem... Csak az idő múltával látom be, mit jelentett, s ki volt, akkor, amikor a többi tanár emléke elenyészett már mint a múló napok és a múlt mindennemű eseménye. Mintha a többiek jelentéktelenné halványultak volna, csak ő nőtt számomra egyre nagyobbra, szinte heroikus alakká. Valamennyi tudományszakban jártas volt, s amit mondott, annak megvolt a szilárd alapja. A növénytanon és a földrajzon kívül - ezek ablakot nyitottak a környező világra - a legodaadóbban a klasszikus nyelveket művelte, amelyek az emberek szívét nyitották meg előtte. Magyarul tanított, oktatta a német nyelvet, s jól tudott csehül is; leg-62
