Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából 4. A körmöcbányai születésű selmeci polgár és bányatulajdonos Paulus Rothan, költői nevén Rubigallus - aki 1536-ban iratkozott be a witten­bergi egyetemre, s 1540-ben tagja volt a Konstantinápolyban járt ma­gyar követségnek, 1571-ben pedig Korponánál harcol a török ellen, ér­demeiért királyi tanácsosi címmel és zólyomlipcsei várkapitánysággal ki­tüntetett (a várnak birtokosa is lett) - műveinek újabb kiadását és jel­lemzését lásd Pauli Rubigalli: Pannonii Carmina. Edidit Miroslav Okál. Teubner, Leipzig, 1980. Az Epistolában a törökellenes harcok történetét írja le, s kiemeli a magyaroknak - elsősorban Hunyadi Jánosnak (vö. i. m. 46-47) - a vitézségét. 5. Stancaro nézeteire és a tárgykör filológiai elemzésére vonatkozóan lásd Dán R.: Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Ma­gyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973, 31, 91-97, 100, 214 skk. 6. Bizonyára az ismert mondával együtt; s még egy észrevételünk: a szö­vegben olvasható „une déformation du terme magyar...” (117) helyett „une dérivation..." a helyes kifejezés. 7. A wetschaui születésű (1569) Bocatius (Bock) János Rudolf császár bo­rostyánkoszorús versszerzője s később foglya; 1594-től az eperjesi, 1599-től a kassai iskola hírneves rektora, 1603-tól Kassa városbírája. Bocskay István szolgálatában Németországba megy, de a braunschwei­­gi fejedelem elfogatja, és Prágába szállíttatja (1606). A várbeli Fehér To­ronyból való szabadulásának „kalandos” verziója szerint (értékelését lásd Rexa D.: Bocatius prágai fogságához. Irodalomtörténeti Közlemé­nyek, 18,1908, 43-44; Kövényi F. L.: A kassai bíró kenyérben sült men­tőkötele. Új Világ, XV, 1934, 31, 4 [július 29.]) a várbörtönbe cselédnek szegődő, fogdájába kenyérbe dagasztva kötélhágcsót csempésző fele­sége, Erzsébet asszony segítségével szökött meg (1611). Kassán újból együtt vannak, 1618-ig folytatja tanári működését, majd elfogadja Beth­len Gábor meghívását, s Gyulafehérvárott könyvtárnoka és történetírója lesz. Újabb küldetés közben éri a halál (Uherský Brod, 1621). Számos versgyűjteményt tett közzé, s részt vett mások gyűjteményeiben; új jegy­zetekkel ellátott kiadásban jelentette meg Galeotto művét (Salomon Hungaricus vei de Matthiae Corvini... dictis ac factis libellus. Cassovi­­ae, 1611). Legterjedelmesebb kötete: Hungaridos poematum llbrl V. (Bartphae, 1599). Verseinek sokrétű a témaköre, tőle származik a Ma­­gas-Tátráról szóló legelső költemény. Művei társadalmi és pedagógiai szempontú mondanivalóját elemzi F. Karsai: Jan Bocatius (1568-1621) pedagóg - humanista. In: Létopis Instituta za serbski ludospyt (Budyšin); Rjad A.: Réčespyt a literatúra. Č. 7, 1960, 124-138; a vonat­kozó bibliográfiát lásd Repčák, J.: Ján Bocatius. Personálna biblliografia. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom