Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából
Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából son dicsőítő ódával ünnepli. A költeményt még egy epigrammával kiegészítve adta ki (Epigrammata Sigismundi Tordae Geloi ad illustrera Thomam a Nádasd, Posonii per occasionem scripta, dum tenuit consultatio de eo in Palatinum deligendo. Eiusdem ode in laudem illustris Thomae a Nádasd electi et publice denunciati Palatini. Viennae Austriae Anno 1554 - Gyalui Torda Zsigmond epigrammái a fényességes Nádasdy Tamáshoz, Pozsonyban az alkalommal írottak, hogy tartott az őt nádorrá választandó tanácskozás. Ugyanannak éneke a fényességes Nádasdy Tamásnak, választott és nyilvánosan kihirdetett nádornak dicsőségére). A versek elé prózában írt ajánlást, ebben kifejti: Nádasdy előbb visszautasította a felajánlott méltóságot, de később meggyőzetett és megválasztatott. A visszautasítás mozzanatát foglalja ugyancsak újból össze az első vers öt disztichonja; a második poéma huszonkét disztichonba foglalt elmélkedés arról, miszerint a felajánlott tisztség vállalása honpolgári kötelesség, s Nádasdy, kit Isten és haza egyaránt kíván, nem térhet ki ez elől. Pannónia állapota, igaz csüggesztő, de a szerző él a történelmi példázattal: Görögországot is elárasztották Xerxész hadai, Thémisztoklésznek mégis sikerült Szalamisznál legyőzni a perzsákat, s hasonlóképpen a karthágóiak hatalma alól Scipiónak felszabadítania hazáját. S ilyen értelemben mondhatjuk a hét disztichonból álló negyedik epigrammát jellegzetesen humanista örökségnek és prognózisnak. Abban ugyanis Gyalui a békés jövendő, az aranykor eljövetelét jósolja az érdemesek vezetésével. S bár az adott kor hierarchiájának megfelelően fogalmaz, amikor kifejti, hogy mindegyik rendnek teljesítenie kell az elöljárók parancsát, mert akárcsak a vér is ugyanaz az egész testben, a szellemnek is hasonlónak kell lennie: az uralkodók akarata az alattvalók által elfogadandó, s „az országban így minden világossá válik”, nem lehet - szerintünk - a történeti viszonyok hátterével nem venni észre, hogy mindez egyben a feudális anarchia ellen szól, s hogy a szelleminek-eszmeinek mindent átható érvényesülése mint követelmény a humanista racionalizmus és demokratizmus kinyilvánítása.8 A költeménysor utolsó poémája tizenkét szapphói strófában - amelyben a kezdőbetűk akrosztichont képeznek (Thoma Nadasdy, Palatínus, vive et féliciter diuque guberna [...élj és szerencsésen sokáig kormányozz]) - az ünnepeltnek férfiúi erényeit sorolja fel, igazságosságát, értelmességét és jószívűségét, azt, hogy a filozófus Kratip-42
