Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából son dicsőítő ódával ünnepli. A költeményt még egy epigrammával ki­egészítve adta ki (Epigrammata Sigismundi Tordae Geloi ad illustrera Thomam a Nádasd, Posonii per occasionem scripta, dum tenuit con­­sultatio de eo in Palatinum deligendo. Eiusdem ode in laudem illust­­ris Thomae a Nádasd electi et publice denunciati Palatini. Viennae Austriae Anno 1554 - Gyalui Torda Zsigmond epigrammái a fényessé­­ges Nádasdy Tamáshoz, Pozsonyban az alkalommal írottak, hogy tar­tott az őt nádorrá választandó tanácskozás. Ugyanannak éneke a fé­­nyességes Nádasdy Tamásnak, választott és nyilvánosan kihirdetett nádornak dicsőségére). A versek elé prózában írt ajánlást, ebben ki­fejti: Nádasdy előbb visszautasította a felajánlott méltóságot, de ké­sőbb meggyőzetett és megválasztatott. A visszautasítás mozzanatát foglalja ugyancsak újból össze az első vers öt disztichonja; a máso­dik poéma huszonkét disztichonba foglalt elmélkedés arról, miszerint a felajánlott tisztség vállalása honpolgári kötelesség, s Nádasdy, kit Isten és haza egyaránt kíván, nem térhet ki ez elől. Pannónia állapo­ta, igaz csüggesztő, de a szerző él a történelmi példázattal: Görögor­szágot is elárasztották Xerxész hadai, Thémisztoklésznek mégis sike­rült Szalamisznál legyőzni a perzsákat, s hasonlóképpen a karthágó­­iak hatalma alól Scipiónak felszabadítania hazáját. S ilyen értelem­ben mondhatjuk a hét disztichonból álló negyedik epigrammát jelleg­zetesen humanista örökségnek és prognózisnak. Abban ugyanis Gya­lui a békés jövendő, az aranykor eljövetelét jósolja az érdemesek ve­zetésével. S bár az adott kor hierarchiájának megfelelően fogalmaz, amikor kifejti, hogy mindegyik rendnek teljesítenie kell az elöljárók pa­rancsát, mert akárcsak a vér is ugyanaz az egész testben, a szellem­nek is hasonlónak kell lennie: az uralkodók akarata az alattvalók ál­tal elfogadandó, s „az országban így minden világossá válik”, nem le­het - szerintünk - a történeti viszonyok hátterével nem venni észre, hogy mindez egyben a feudális anarchia ellen szól, s hogy a szellemi­­nek-eszmeinek mindent átható érvényesülése mint követelmény a hu­manista racionalizmus és demokratizmus kinyilvánítása.8 A költeménysor utolsó poémája tizenkét szapphói strófában - amelyben a kezdőbetűk akrosztichont képeznek (Thoma Nadasdy, Palatínus, vive et féliciter diuque guberna [...élj és szerencsésen so­káig kormányozz]) - az ünnepeltnek férfiúi erényeit sorolja fel, igazsá­gosságát, értelmességét és jószívűségét, azt, hogy a filozófus Kratip-42

Next

/
Oldalképek
Tartalom