Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Gymnasiologia

Gymnasiologia

ismertetése az Emlékeim... önálló fejezete (kötetünkben lásd 82-86). A társadalomtörténeti fejlődés jellemzésében Gömöry János nem hagyja ki az első változatban a zsidóság szerepét méltánylót,

....amennyiben annak új színt kölcsönöz eleven szellemével, erős

kultúr- és sociális érzékével” (i. m. 185).19 Mindkét változat egyaránt kitér arra, miszerint az államfordulat után elsőként a „szocialista munkásszervezetek voltak azok, amelyek a magyar kultúrát felkarolták” (87, 187).

A látszólag szerény kötetke által egy város és egy iskola történetével ismerkedhetünk meg, értékelő szempontjai pedig régiónkra vonatkozóan a történelminek napjainkba átnyúló érvényességére mutatnak rá.

A kötetben, akárcsak többi művében, írásában, Gömöry János a nyelvek és a nemzetiségek együttéléséről mint a város és a Kollégium lényegbeli örökségéről szól. Eperjesi búcsúzásakor, fogadalmat téve, hogy nem szűnik meg soha eperjesinek, sárosinak lenni, azzal zárja szavait, hogy ünneplői, azaz a sárosiak becsüljék meg egymást, és becsüljék meg a mindenkori értéket, bármily felekezeti, bármily nemzetiségű, bármely társadalmi osztályú az, aki az értéket képviseli.20

A Kollégiumban kezdetektől fogva tanították a magyar, a szlovák és a német nyelvet. A városfalakon kívülre szorult egyházat és iskolát 1770-ben II. József, a sóbányászás megtekintéséről a Tarca-part mentén a város felé tartva, meglepetésszerűen meglátogatja. Kriebel János lelkész és az iskola tanára fogadja ott levő társaival együtt. A grammatisták és donatisták osztályába térve, arra a kérdésre, hogy ebben az osztályban mit tanulnak: „Mivel itt három nemzetiség van együtt, az ezen országban szükséges nyelveket, s azonkívül latint, földrajzot, történelmet, mennyiségtant” - volt a császárnak tetsző felelet (i. h. 39-40; az eseményt Kriebel - ma már elveszett - német nyelvű naplójában írja le). A város négynyelvűségét Kazincy is, aki valójában itt tanult meg németül és latinul, jellemző sajátságaként említi (i. h. 49-50).

S amikor Greguss Mihály „hathatós támogatásával” Nemessányi Károly magyar irodalmi felolvasásokat és olvasókört szervezett 1827-ben,21 a következő évben megalakult Magyar Társaságot követően megalakult a szlovák és a német (i. h. 60-62).

21