Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Könyvekről toldalékkal
Könyvekről toldalékkal s az a színterek (gázkamra, munkatábor) eltérésben is kifejezést nyer. E. Jäckel a német holocaust példa nélküliségét abban látja, hogy „a múltban még sohasem határozta el egy ország, és nyilatkoztatták ki képviselői érdemileg a legmagasabb szinten, miszerint egy embercsoportot, amennyire csak lehetséges, teljességében kell megsemmisíteni, az öregeket, asszonyokat, gyermekeket és csecsemőket beleszámítva", i. m. XXV. (A kinyilvánítás fedőneve volt a „végleges megoldás”.) * * * Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (Kalligram, Pozsony, 1995, 220 p.) a kiadónak nyilván legrangosabb sorozatában, a Koncsol László szerkesztette Csallóközi Kiskönyvtár köteteként jelent meg a szerkesztő utószavával s gondosan összeállított jegyzetekkel. A könyvről nem írhatunk ismertetést, annyira csupán önmagával, azaz esetleg idézetek gyűjteményével volna jellemezhető. A hitközség történetével ismertet meg minket, keletkezésével és virágzásával, mindennapjaival és ünnepeivel, néprajzával és intézményeivel, s nem hiányzik belőle a zsidó humor eszközeivel megidézett idill sem, miközben az elejétől kezdve egyben a pusztulás végső akkordja is hallik soraiból meg a vád. A választékos, héber és jiddis szókinccsel tűzdelt archaizáló nyelve pátoszával az örök emlékezést hivatott szolgálni. (A Jegyzetek bibliafordításai ezt a szintet tartják, 206-207 s másutt.) A mű a sorozatból nem mellőzhető, a fülszöveg szerint: „Engel nagy történelemismerettel és érző lélekkel megírt könyvének tanulmányozása nélkül hiányosan ismernénk a nagy Dunasziget múltját, amelybe a zsidóság élete évszázadokra sűrűn beleszövődik.” A történeti anyag beható tárgyalása s a minduntalan felerősödő zsoltárszerű jajszó kettősség: a történész tárgyismerete és részvevőknek, közelállóknak az emlékektől szabadulni nem kívánó alámerülése. Anyaga és kompozíciója ekképpen változó erősséggel képviseli Sas Andor megállapítását a „kortörténet feldolgozójának" feladatáról, akinek „distanciára lenne szüksége, hogy tárgyilagos lehessen”, de „a megrázó tényekről nemcsak érzékszervein és agyán keresztül szerez tudomást, hanem az átélés pokoli forgószelében sodródik” (i. m. 10). Az olvasmány az előbbiekhez olyképpen is pótló, 159
