Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Élménycserkészet
Élménycserkészet palocsai-gromosi (Hromoš) táborhelyre. Tekintetük a falu fölötti dombon kinyúló várromra szegeződik. (A vár a 13. században épült, s akkor királyi birtok, a 16. századtól a Horváth-Palocsay család tulajdona; 1707-ben a labancok sikertelenül ostromolják, s mivel 1715-ben kastélynak minősítik, elkerülte a lerombolást. A 19. század harmincas éveiben eszközölt restaurálás következtében, miután falába nagyméretű ablakokat vágtak, huzatossá s lakhatatlanná vált. A magára hagyott vár leégett és rom lett). Jobbkéz felől néhány lépésnyire folyik a Poprád, amely itt kezd kanyarodni nagy ívben Lengyelország felé, s a táborlakók fürdőhelye. (A folyókanyart azóta feltöltötték.) A cserkészcsapat megszületésétől fogva, amikor még nem voltak meg a rendszeres táborozás feltételei, mindenkor bejárta „a mezőt és a rengeteget”. S ezt annál is inkább, mivel a városnak a közvetlen környéke is alkalmas terep a „természeti cserkészetre”. Borsody István, a későbbiekben pittsburghi történészprofesszor, hajdani eperjesi cserkész egyik írásában találóan jegyzi meg, hogy felvidéki város nincs „környék nélkül” (Városi magyarok. Új Világ, XIX, 1937, 52, 2 [december 25.]). A várostól „kőhajításnyira” magaslik a harmadkori vulkanikus hegyvonulat kúpjain a nagysárosi vár, a kapi vár és a sósújfalusi vár. A közeli Ceméte-fürdő Petőfi bükkfájával (amely alatt szívesen időzött a költő eperjesi látogatása idején), Borkút, a Szigordi-völgy, északra távolabb a Csergő-hegység (Čerchovské pohorie), délre a Hernád völgye s a fölötte csúcsosodó Sivec, a Hernád-áttörés, a Svinka-völgy, a Hernádba torkolló Szopotnyica-patak (Sopotnica) s a környező erdők, a Lujza-forrás stb. mind az egynapos cserkészkirándulások célja. Kassai és eperjesi cserkészek közös csergői gerinctúrájáról ad hírt Hartmann Béla őrsvezető, eperjesi cserkész (A kassai és eperjesi cserkészek mozgó tábora. A Mi Lapunk, 1927. okt. 8., 16. p.). Két kassai és három eperjesi cserkész Villkovszky Armand kassai cserkészparancsnok vezetésével Pusztamezőre (Pusté Pole) utaztak vonattal, Kijó községbe érve ott a korcsmában aludtak, s reggel indultak a Mincsolra (Minöol 1157 m, a hegység legmagasabb csúcsa). A nyirkos és párás reggelben azonban nem nyílt onnét kilátás, így tovább haladtak a gerincen a Priehibán (822 m) át a Csergő-hegy (1053 m) felé, miközben ajavuló időben már jól láthatták Tarkő és Honig várát s az átellenes hegyvonulatokat. A Csergőt érintve folytatták útju-140