Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Élménycserkészet
Élménycserkészet Megjegyezhetjük még, hogy a Fogarassy László könyvében felvázolt, az 1921-es évre vonatkozó, a Szlovenszkói Magyar Cserkészszövetséghez csatlakozó csapatok nevét és taglétszámukat tartalmazó táblázatban (15-16) létszámával az eperjesi evangélikus főgimnázium fiú- és leánycsapata együtt kerül az első helyre (105 + 37), egy fővel előzve meg Losoncot (ennek fiúcsapata önmagában véve 116 taggal az első). S a szerző a továbbiakban is megállapítja, hogy az 1922/23-as tanévben „az összes szlovákiai városok közül Eperjesen volt a legtöbb magyar cserkész" - 128 (19). Ezért meglepő, miszerint a csapat a következő évben megszűnt (Fogarassy 1992, 19), s nehezen képzelhető el, hogy a cserkészkedés négy évig szünetelt volna. Tény azonban, hogy a folytatásban a cserkészek Fábry Viktor evangélikus lelkész körül csoportosulnak, így emlékszik vissza egy öregcserkész is (Új Világ, XIX, 1937, 33, 1-2 [augusztus 14.].3 S erre nézve nem lehet nem idéznünk Fogarassy Lászlót, aki A Mi Lapunkat használja katalógusszerűen: „Újraéledt a magyar cserkészet Eperjesen is: 1927. jún. 29-én 25 fiút és 14 leányt avattak cserkésszé. A fiúcserkészek vezetését Fábry Viktor evangélikus lelkész, a leánycserkészrajét Kissóczy Józsefné (Ásgúthy Erzsébet) vállalta el. A megújult eperjesi magyar cserkészcsapat első ünnepélyes fogadalomtételén megjelentek az eperjesi szlovák és zsidó cserkészek, valamint a kassai magyar cserkészek is.” Lieskovský Rudolf szlovák kerületi cserkészparancsnok pedig a jelentés szerint mindent elkövetett a magyar csapat létesítésére és az avatási ünnepély fényének emelésére (i. m. 29-30). A csapat mint az Eperjesi II. sz. Magyar „Sáros" Cserkészcsapat újul meg. Ez idő tájt kezdődik a rendszeres táborozás, 1928-ban háromhetes a Svinka partján Szinyeújfalun. Táborparancsnok ekkor Fábry Viktor (helyettese Sándor Károly; ifj. Bittó Pál és Sáfrán Pál - rajparancsnokok), akárcsak a következő három évben, csakhogy a táborhely 1929-ben áthelyeződik Palocsára (Plavec), a Salamon-uradalom palocsai-gromosi (Hromoš) erdejének tisztására, nem messze a palocsai várkastély romjaitól. A gombaszögi csapatközi táborban 1928 augusztusának első felében az eperjesiek a beregszászi cserkészekhez csatlakoztak; Flórián László és Roskoványi László végighallgatták a regöscserkészetről szóló gombaszögi előadássorozatot, és részt vettek a szilicei, vala-138