Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Élménycserkészet
Élménycserkészet egyformán szeretett és egyformán ostorozott gyermekei vagyunk mindnyájan." (Este a gromosi cserkésztáborban. S. L. naplójegyzetei. Új Világ, XII, 1930, 32, 3 [augusztus 3.].1 Az élménycserkészet legfőbb és központi formája eszerint a táborozás; eseményei és mozzanatai még a szívfacsaró és „leverő” sátor- és táborbontással együtt is, amely nem kevésbé fűzi egybe a résztvevőket. Az utóbbit jeleníti meg S. L. a „folytatásban”. (Hazajöttek a fiúk a gromosi cserkésztáborból. Búcsú a tábortól. Elérkezett a táborbontás napja. S. L. naplójegyzete. Új Világ, XII, 1930, 33, 3 [augusztus 10.]. E sorokkal „a letűnt világból”, az eperjesi magyar cserkészcsapat történetéből kíséreljük meg néhány írást őrző sárguló lap, fénykép összeillesztését. Fogarassy László feldolgozásából megtudhatjuk, hogy a cserkészcsapatok létrejöttükben egy-egy iskolára alapozódtak. Még a háború kitörése előtt jött létre a komáromi (1913), két pozsonyi (1913), a rimaszombati (1914), majd küszöbén a losonci és a lévai cserkészcsapat. Kassán a premontrei gimnázium cserkészcsapatát 1917-ben alakították meg. A további fejlődést meggátolta a háború. Az 1920/1921-es tanévben már létező cserkészcsapatok közt tünteti fel a szerző az eperjesi evangélikus gimnázium csapatát, amelynek parancsnokai Wallentínyi Samu dr., Frenyó Lajos és Peskó Ödön (9). Wallentínyi Samuról külön fejezetben emlékezünk meg e kötetben (s némileg tömörebben a Prágai Tükörben [1996, 1-2], valamint a Kalligramban [1996, 6]). Wallentínyit utolsó útján, amikor 1930. június 16-án az eperjesi evangélikus templomból temették, cserkészek kísérték, s Szelepcsényiné Frenyó Erzsébet nevükben szólt: „Köszönjük, Főparancsnok Úr, a boldog cserkészidőket!” {Dr. Wallentínyi Samu emlékezete. Szerk. Sebesi Ernő. Prešov-Eperjes, Minerva, 1933, 21). Frenyó (Kövényi) Lajos 1898-tól 1934-ig a Kollégium hittantanára, regionális történeti kutatásai forrásfeltárók és -értékűek, nyugdíjba vonulása után is aktív tevékenységet fejt ki. Feldolgozta a regionális és egyben országos kihatású történelem eseményeit, a mondavilágból ránk maradt egy-egy töredékét, az első kirándulásokat a Magas-Tátrába,2 munkáinak egy része egyháztörténeti. Peskó Ödön ugyanott matematika-fizika szakos tanár 1896-tól 1926-ig, tanári működését a kassai állami magyar reálgimnáziumban folytatja. Valamennyien Tátrajárók. 137
