Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója Amennyiben újból visszalapozva például Jacob Jacobeushoz és társaihoz - aki a magyar evangélikus templom alapkőletételekor „bratri naši Uhrové” megszólítással él, s a magyar-szlovák testvéri együttélést hangsúlyozza, a beszédet barátjának, a magyar lelkésznek, Madarász Mártonnak ajánlva; s szoros barátság fűzte magyar rektorához, a városi iskolában Szeredi Jánoshoz (Faix 1993, 83); s akinél a szlovákságba olvadása mellett és ezáltal a magyarországi humanizmus művelőire jellemzően nyivánul meg „hungarus” volta (vő. Minárik 1993, 7, 9) - vagy a morva, az oktatásban Comeniust követő Johannes Mattheideshez (Matthejeczi Jánoshoz; 1651-1654 között az iskola rektora; a város költségén tanult a danzigi és a königsbergi egyetemen, a wittenbergi egyetem bölcsészdoktori oklevéllel tüntette ki, és a szabad művészetek magiszterévé avatta [Hörk: i. m. 62]); s nem kevésbé véve figyelembe Comeniusnak négyéves sárospataki tartózkodását és tanítványainak működését, akkor mindez az előbbiekben idézettekkel egybevonva kidomborítja, hogy a Kollégium hagyományában a német, a magyar, a szlovák mellett volt egy jelentős cseh és morva-cseh részvétel. S következésképp az elmondottak alapján mindmáig ható hagyományozódásként kell értékelnünk a Kollégium eszmeiségének tengelyében álló tudományosságigényt, valamint humanista örökségét, amelynek jegyében mindenkor a nemzeti-nemzetiségi és vallási tolerancia letéteményesének bizonyult (a 19. században utolsó két évtizedéből ismert és 1919-től ezekkel ellentett előjelű sérelmek ellenére is). Az effajta nyitottságát mindegyik vizsgálatunkban kiemeltük, erről értekezik Mészáros András (1980, 2, 2-15, főképpen 8-11), s többször vall róla írásaiban a kollégium jogakadémiájának egykori professzora, Maiéter István. Az eperjesi Kollégium napjainkban a nemzetközi tudományos érdeklődés gyújtópontjába került. S e vonatkozásban ismételten kell kiemelnünk Kónya Péternek a levéltári-történeti anyagot felölelő tanulmányait. A Die Deutschen und die deutche Kultur in der königlichen Freistadt Prešov/Eperies bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts (Brücken Neue Folge 3, Hrsg. M. Berger et al.: Germanistisches Jahrbuch Tschechien-Slowakei 1995, 299-324) és a „Ven diesen und jenen” Deutschen című dolgozata (Brücken, Neue Folge 6, Hrsg. 131
