Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója jét nevezik a sztoikusok logikájában „lektón”-nak (kifejtését lásd i. m. 203-204). Másrészt nem kerülheti el figyelmünket, hogy logikájukban a fogalmat komponensei bontásában, összegezésében, szorzatában szemlélték, s ez ma a lexikológiában mint a szó jelentésének a megkülönböztető sajátságok, „jegyek” mátrixával, ágrajzával is megadható definiálása, illetve az úgynevezett komponenciális analízisként érvényesül. S a sztoikusok sémáját („tabula logica") Červenka a modern logisztika három módszerével is leképezve mutatja ki, mennyiben egyezik kijelentéslogikájuk következtetéssémáit is beleértve (a negáció, implikáció, összeférhetetlenség és konjukció funkciója) a formális logikával, azaz logisztikával (205-206, 222 skk., 228, 235 skk., 250-252). A gyűjteményben a morvaországi Trebióből származó J. Červenka filozófiai-logikai vizsgálatával kapcsolatos a prágai születésű dr. Stamislav Felber (1930-tól 1939-ig a gimnázium matematika-fizika szakos tanára) filozófiai-matematikai elemzése (Základy matematiky, 173-186). Később a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársaként Bayert (1953) s az eperjesi filozófia témaköreként Bayert és Cabánt dolgozta fel monografikusán (1958). Dr. Ladislav Urbánek (az intézetnek természetrajz és matematika-fizika szakos tanára 1928- tól 1939-ig) Sáros geológiai viszonyairól és természeti kincseiről értekezik (167-172), a német-szlovák szakos dr. Ervin Lazar (1932-1944) mint irodalomtörténész Hviezdoslavról eperjesi fejlődésszakaszában (71-96). Hozzáértésről tanúskodik Ján Mikeš (latin-filozófia szakos, 1936-tól 1939-ig a Kollégium tanára) Cabánmonográfiája, valamint a regionális történelemkutatónak és hittantanárnak, Frenyó Lajosnak a magyarázata arról, miért mem hívták meg az eperjesiek Comeniust rektornak (164-166; Frenyó 1898-tól 1934- ig tartozott az intézet tanári karába). Az elmondottak révén is kitűnik, hogy a kiadvány az ismertetésünkben tárgyait és idézett többihez képest „felső limes”, valóban akadémiai, azaz universitas-szintű. Tanulmányozása, ráképezve a témakör korábbi és az időben rákövetkező vizsgálódásait, meggyőzhet minket arról, mennyire indokolt volt a Kollégium története folyamán a háromszori kísérlet egyetemmé vagy csonkaegyetemmé fejlesztésére. A történelmi események azonban ezt mindannyiszor (utoljára és végérvényesen az első világháború) meggátolták. 130
