Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója
Az eperjesi Kollégium alapításának 300. és 330. évfordulója Az ügynek megnyeri Weber Jánost, az írástudó városbírót, s úgyszintén annak lelkes pártolójává válik Wittnyédi István soproni jogtudós. Minden bizonnyal Bayer a szerzője azon 1664-ben készült Emlékiratnak is, amelyben a leendő iskolának megvan a teljes szervezeti szabályzata, s tantervébe bele vannak foglalva a főiskolai-egyetemi szintű tantárgyak (felfogásával és módszertanilag meghaladta a későbbiekben bevezetettet; lásd Hörk iskolatörténetének dokumentumaiban, 1896, IV—XXVIII). Ezek után a „pentapolitana” immár hat szabad királyi városának 1665. augusztus 11-én és 20-án Eperjesen megtartott zsinatán határozzák el és memorandumként nyilatkoztatják ki az iskolának mint kollégiumnak a megalapítását és felépítését, s teszik közzé e célt szolgáló felhívást az adakozásra. Az 1665. november 18- án sorra kerülő kassai gyűlésen a felső-magyarországi evangélikus rendekkel, illetve a főurakkal és nemesekkel, a szabad királyi városok, bányavárosok s tizenhárom szepességi város képviselőivel egyetemben részt vesznek Wittnyédi István vezetésével a dunántúliak és a helvét hitvallásúak küldöttei, s a gyűjtést-adakozást kiterjesztik a külföldi régiókra. Az alapkőletétel 1666. április 6-án történik. Az úgynevezett „eperjesi filozófiai iskola” létrejötte a városi iskola konrektora, az Existencia atomorum (Wittebergae, 1667) szerzőjének, Czabán Izsáknak és a baconi filozófiát, valamint Comenius oktatási elveit követő rektornak, Bayernak a nevéhez fűződik (harmadikként említik Ladivert).2 A szlovák származású Isaacus Zabanius a Kollégium tanára maradt, az új iskola rektorának azonban a sziléziai Winzigben született Pomárius (Baumgarten) Sámuel doktort hívták meg Magdeburgból.3 Az első tanévben a diákok közt ott találjuk a nemes ifjak egész sorát gróf Thököly Imrével együtt. A Kollégium mind ez ideig legrészletesebb, krónikaszerű történetét volt diákja, tanára, dékánja s ismételten igazgatója 1896-ban a pozsonyi líceumba távozó Hörk József írta meg {Az eperjesi ev. kér. Collegium története. Bernovits, Kassa, 1896, 434 p. I- Ll.).4 Az egyetemesebb értékelést és európai szintű eszmetörténeti összefüggéseket tekintve a „belletrisztikusan” stilizált, három változatban ismert Gömöry-féle történetet mondhatjuk összegezőnek, ahogy azt e kötet élén, bevezetőnek szánt fejezetben kifejtettük. Ezenkívül a tárgykörben a Kollégium 300 éves évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia közzétett anyaga s benne 116
