Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordľtásához

Sebesi Ernő szlovák, cseh és német költői alkotásokat is fordít magyarra, egyebek közt Hviezdoslav-szonetteket (lásd Új Világ, XIX, 1932, 40, 2 [október 2.]).

3. A beszéd teljes szövegét, amelyet Széchenyi-idézettel kezd („Nem szeretheti igazán nemzetét az, ki másban is meg nem becsüli a nemzetéhez való ragaszkodást’’) lásd Új Világ, XIX, 1937, 39, 1-2 [szeptember 25.]).

4. Hviezdoslav magatartását később is kinyilatkoztatja. Például a Kisfaludy Társaság tagjává választásakor (1912) Kozma Andorral folytatott levélváltásában. Ebből kitűnik, hogy bár a hivatalos indoklásban fordításainak érdemeként választották tagul, javaslói jól ismerték eredeti költészetét s ennek eszmei tartalmát is (vő. Chmel, R.: Literárne vzťahy slovensko-maďarské. Dokumenty z 19. a zo začiatku 20. storočia. Osveta, Bratislava, 1973, 291 skk.)

5. Releváns e vonatkozásban T. Zsilka-M. Zsilková tanulmánya, amelyben S. Šmatlák megállapítására hivatkoznak, s az összefüggéseket továbbgondolják: Analýza recepcie maďarskej prvotiny Pavla Országha- Hviezdoslava. In: Text a kontext. Zborník z vedeckej konferencie o P. O. Hviezdoslavovi v novembri 1974. Literárne múzeum P. O. Hviezdoslava v Dolnom Kubíne, KLKEM Pedagogickej fakulty v Nitre, Dolný Kubín - Nitra, 1975, 133-158.

6. Igaz, a funkcióváltást vagy kettősséget tekintve el kell végeznünk bizonyos megkülönböztetést. Például a német eredetű szavak, amelyek a mesterégek szókincséből és más szakmai szókészletből vagy mint a bizalmas nyelvhasználat elemei kerülnek át a nyelvjárásokba, általában nem írott nyelvi szintűek maradnak (szövegünkben nem értékelődnek fel a varštat, štok, borg s egyebek). A nyelvi forma önmagában azonban nem meghatározó; a zempléni szlovák nyelvjárás a Szenczi-féle zsoltárfordítás továbbfordftásának nyelveként „Hochsprache" (legutóbb J. Adam utal erre, hivatkozva Király Péter munkájára (1953) is [1996, 94]).

7. Magyar megfelelőjük közelítőleg: uralkodó-önkényúr, világos pillájú, sugárhaj, kurta szarvú, éneklő körmenet, -tánc; árulóan-titkolóan, férfiszívű, tízes agancsú (szarvas), körben mozgás, keringés.

8. A magyar költészetet mindketten mélyrehatóan ismerték, s maguk is magyarul kezdtek verselni. Hviezdoslav magyar zsengéiről szól Szikay László tanulmánya (1955,1956), aki egyébként is ismételten (1965) és teljességében tárgyalja költészetét (1941). Annak megválaszolásában, vajon Petőfi vagy Arany (Bújnák) volt-e nagyobb hatással költészetére, helyesen állapítja meg, hogy a költő saját vallomása szerint is Petőfi volt ifjúságának eszményképe, s hogy közelebb volt hozzá népi-plebejus delid