Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordľtásához

tekben nyilatkozik meg a költemény igazi értéke”, de a rendelkezésére „adott tér szűk volta ezt nem engedte meg”, (i. h. 3). A negyedik változat különállását az előbbiekhez képest a ritmus és a kifejezésanyag „maisága” adja, ami annyit jelent, hogy az eredeti parnasszien összetevői11 redukáltak. A fordítás címzettje a kortárs olvasó. A verssorokban érvényesül a jambus, de zökkentve, és a jambusi sorok szótagszám szerinti tagolással, ütemképletekkel váltakoznak. Vessük össze: Schöpflin - kifejti néki terve szálát, / elmondja néki szíve vágyát (23; ötödfeles rímelő jambusi sorok); Tőzsér-Cselényi: elmondta, mi a leghőbb vágya, / beavatta terveibe (ötödfeles jambus és kétütemű nyolcas). A hangsúly és a mondattani tagolás nemritkán annyira önállósul, hogy a ritmus szabadvers-szerű: Az úr erre papírlapot / vesz elő, ráír valamit (37); oszt’ sebtiben valamit írva / egy kis fehér kemény papírra (31; Schöpflin ötödfeles jambusai).12 A köznapi szóhasználatra tüneti a pechje volt kifejezés (89). Ez az eredetiben vagy az ismertetett fordításokban zavaróan hatna (s talán itt is vitatható). A fordítás alkalmas mérceként szolgálhat az összevetésben Hviezdoslav verseinek egy nyelven belüli fordításaival.

A fordítás két irodalom erős kapcsolata, az ismételt és többszörös fordítás a rárétegeződő másodlagos irodalommal együtt a recepció intenzitásáról vall a befogadó irodalomban, amelynek egyben részévé is válik (Darvas János Hegyország hangja című fordításantológiájáról [Kazincy, Pozsony, 1934] annak idején 22 recenzió jelent meg...). A vázoltak az eredeti átváltozásainak és további sorsának a kérdését is felvetik. Adalékunkkal csak annyit szándékoltunk kifejteni, hogy Hviezdoslav magyar recepciójában Schöpflin Géza fordítása alkotásjellegével, a nyelv és költői nyelv mélyebb szintjeire is kiterjedő egységes átformáltságával változatlanul eleven és olvasmányos, továbbá az eredetihez sajátosan „közel eső”, a magyar Hviezdoslav nélküle csonka lenne. A két irodalomnak és fejlődésüknek összevető vizsgálatában pedig mindenkor számolni kell vele,13 a szlovákiai magyar fordításirodalomnak számottevő teljesítménye.

107