Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához szélt nyelvi túljelölt alakja (őtet, eztet). Az írói-költői nyelvhasználatban bevett t. sz. 3 személyű jelöletlen tárgy, akárcsak a jelöletlen határozószó (türelmetlen’), mindenkor hiányjeles. A felsoroltak eléggé meggyőzően tanúsítják általánosságában a nyelvjárási-archaikus-költői formák szinkretikus voltát. Ezt az eredeti nyelvkezelése csak „feltranszformálással”, az eszmei-poétikai szándék elfogadtatásával érheti el. Ebből következik tehát, hogy az eredeti sokrétű szóhasználata egészével, beleértve a beszélt nyelvi és nyelvjárási szóalakokat, lényege szerint mint költői eltérés hat. A szókincs ilynemű funkcióazonosságára, -rokonságára utalhat a mű egyes kiadásaiban a hozzátoldott szótár (Turčány, Brezina). Ezek szerint mint eltérő az adott esetben a nyelvjárási szókincs is a „fenntebb stíl” jegyében funkcionál, miközben nem vész el eredeti értéke sem (funkciókettőződés), azaz benne a nyelvjárás tulajdonképpen „Hochsprache” (Trier 1966, 121).6 Az eredeti feszülése, Hviezdoslav „nehéz” költői nyelve és a fordítás természetessége közti különbség egyik mutatója lehet a szóöszszetétel alkalmazása. Hviezdoslav összetett szavai költői kifejezések (poétizmusok), a nyelvben magában szokatlanok, s tudjuk, hogy a szóalkotás e módja a szlovákban peremhelyzetű. A 9. fejezetben (Poľovnícke) a következőket találjuk: samodržec, jasná-ríasna, lúčovlasy, krátkoslový, chorovod, zradotajne, miliónlistý, mužnosrdý, desatparožniak, kólóiét.7 A fordítás összetett szavai akkor is, ha újszerűek, természetesnek tűnnek, különösebb jelöltség nélkülinek, mivel a szóösszetétel mint poliszintetikus alak a magyar nyelv tipológiai sajátsága s egyben a szóalkotás leggyakoribb módja. A poézisben expresszív jellegükben hathatnak (oly jellemzően Adynál), de a nyelv törvényszerűsége felől szokványosak. A forrásnyelvi szóösszetételek azonban kifejezetten a fennkölt stílus elemei, s költőiek. A Hviezdoslav költészetében előforduló alakokkal rokoníthatjuk Valentin Beniaknak mind eredeti versművészetében, mind fordításaiban feltűnő szóötvözéseit (vö. Zeman 1993, 158).8 Hviezdoslav költői nyelvének csupán némely kifejezőbb sajátságát érintettük, azokat, amelyekre vonatkozóan az eredeti és a fordítások egybevetése a fordítás lehetőségeit és az eredeti tulajdonságait egyaránt élesebb megvilágításba helyezheti. Ennek révén a kifejező kategóriák szintjén és a nyelvi eszközök szintjén is kimutathatóvá válik a 104
