Zeman László: Gymnasiologia. Az eperjesi Kollégium és áthagyományozódásai (Somorja-Dunaszerdahely, 2003)
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához
Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordľtásához doslav ódáit a szabadságról, vágyait, reményeit nemzete nagyságáról", de háttérinformációként egyoldalúan a Habsburg-elnyomást hozza fel (53). Schöpflin bevezetésében végigkísérve a költő életpályáját, nem tér ki a szabatosabb beállítás elől; ezt egyrészt Országh Pál részvételével a prágai Jungmann-ünnepségeken (1873) jelöli ki - „Ez az irodalmi ünnep vitte őt arra, hogy a szlávság irodalmát, különösen a cseh és orosz irodalmat tanulmányozza” (7) -, másrészt magatartásával a szlovák gimnáziumok bezáratásakor 1879-ben (8).4 Schöpflin fogalmazását - „Örökké égő seb az ő szívén, hogy nemzetének lelke nem bontakozhatik ki szabadon, de bizalma törhetetlen, hogy feljön a feltámadás napja (Na hromnice)” (10) - nem érthetjük félre. Eközben a költő eszmeiségét mint a nemzetitől az egyetemes felé fejlődőt határozza meg. A fordításhoz írt bevezetés és Wallentínyi ismertetése kölcsönösségükben adják meg az alapvető szempontokat a mű értékeléséhez. Schöpflin szerint is a mű kitérései, a leíró részletek halmozása megbontják a kompozíció egységét, amiért azonban bőven kárpótol minket a szerző harmonikus filozófiája, az állandóan változó természet megjelenítése, a népélet festése, a beiktatott népdalok s mindenekfölött az, ahogy „legnagyobb művésze ő a nyelvnek” (12). Vagy ahogy Walletínyi összegezi: „De - egészében véve - gyönyörűséggel olvassuk elejétől végig. Mert tiszta az erkölcsi felfogása...”, s „A hajtóvadászat leírása valósággal mesteri, művészi” (57). A fordításról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik (i. m. 53, 57): „Megértő és megérző poéta-lélek fordította le... bámulatos technikával, erős egyéni stílussal, gazdag kifejező nyelvvel"; ....igazi költői alkotás... Sőt verseléséről elmondhatom, hogy zengzetességében van valami Vörösmarty csodás művészetéből, képeiben, azok plaszticitásában, erejében Arany költői zsenijéből” (58). Amit mi felfoghatunk úgy is, hogy a vershangzás síkjában sallangtalan Schöpflin a hviezdoslavi pregnáns költői kép és kifejezésanyag hatása alatt maradandó értékű művet-fordítást hozott létre. Wallentínyinak kifogása a fordítással kapcsolatban alig van. Egykét merészebb inverziót, egy („talán tévedésből”, 58) magyartalan sort tesz szóvá - „Lelépik gondosan a hosszát, az emelőt, mit odahozzák, a kunyhó sarkának feszítik" (lásd a fordítás 18. lapján); ezt a következőkben kifejtettek „teszik helyre” (Z. L.). Tudniillik már a for-101
