Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

Tartalom

haza, olvasson három napig Rejtőt, és jöjjön vissza. Három nap múlva jelentkeztem nála, és újraíratott tollbamondás nélkül kaptam egy akkora egyes osztályzatot, amelynek neki lehetett támaszkodni. Nála Írtam végül a szakdolgozatomat, amelyből kinőtt a három kiadást is megért metafora-könyvem, a Tűnődés a trópusokon. Ha tanárnak, oktatónak nevezhetem magam, azt elsősorban Zeman Lászlónak köszönhetem. Ha szigorúság van bennem, és igényesség önmagámmal szemben, akkor azt szintén Zeman Lászlónak köszönhetem. Ha barátság fűz tanítványaimhoz, tisztességes, korrekt, szívélyes emberközi viszony van közöttünk, azt szintén Zeman Lászlónak köszönhetem. Sokat vagy keveset adott? Azt jelentette számomra ő, mint szeretett szülővárosa, Eperjes középkori scholája számára Bocatius János, a „Felvidék Tanítómestere”. Isten éltesse tovább egyetemi éveim legmeghatározóbb tudós tanáregyéniségét, „a” Pedagógust, a 75 éves Zeman Lászlót!

Új Szó, 2003. november 7.

78