Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

hírhedt eperjesi vértörvényszék hóhérkodásának ugyancsak a tényleges időpontja. Kerényi Frigyes Úti tárcámból c. verse kapcsán megjegyezzük, a költő 1846-ban járt - hajón is - külhonban. Egy másik: Tompa-opusz, az András polgár { . j-be tett évszáma, 1604, a Bocskai-felkelés Felsö-Magyarorszagot benne Eperjest is! - érintő kikövetkeztetett, valószínűsíthető dátuma. A kötetzáró két Ásgúthy-szöveg Turczel Lajos szerint a költőnő hagyatékából került elő; a Turczel szerkesztette Ének a: éjben című, 1986-ban megjelent antológia a forrásuk, ám minden bizonnyal még a “második kisebbségi sorsban” keletkeztek Bár ez a módszer Filológiai szempontból - tudatában vagyunk ennek mi is - vitatható, az eperjesi ihletésű magyar líra történetiségét, nemzeti(ségi) sorsunkat tükröző /o/v<7Wűtjellegét csakis ily módon tudtuk, elsődleges célkitűzésünket követve, hűen bemutatni. Hiszen - hogy kötetnyitó mottónkra utaljak vissza - "... a boldogságra kevés a jelen, / A múlton épül a: s az emlékezeten".

2003. november 11. Zalabai Zsigmond