Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

Győry Dezső

Sárosi sirató

Fábry Viktor emlékének

1

Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi, a sóhaj a sóhajt temetve kíséri e szóban, e szívnek, mely gyászai-terhes. Szeretve siratlak, temetlek, Eperjes.

2

Zokogjatok egybe, víg sárosi dombok, s az Erdei Laknak tanúi, falombok, és újra zokogjon vezére harangja, hadd kongjon a bongó százhársfai hangja.

0, lázadozó hit, baráti keserves, minek sebesíted a szívem, Eperjes?

Nem volt-e elég már a vágyak ütötte? hogy második ízben halállal ütöd, te törékeny edényem - szerette-szerettét - szíveddel a szívem, elsírva elestét, kisírva omoltát e drága fiáknak, temetlek, Eperjes, szeretve siratlak.

3

O, lány, aki voltál, s ki tudja, ma hol vagy, emlékszel az estre? Emlékszel-e: vagy-vagy'

58