Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Sebesi Ernő Eperjes Hodinka Tivadarnak Királyi kezek vaksin tapogatták mostani helyén városom szűz testét, szép nevét, mondják, okos papok adták, az eper ízét ajkukon, hogy lesték. Most gondolatban a Táborra kúszom, itt Petőfivel szemezett a Tátra, s a Múltak szerpentinjén visszacsúszom, mert régen nincs előre, nincs, csak hátra! Nemegy álmomba haltam én itt szörnyet, hogy Caraffa hóhérja fölém görnyedt, de kuruc fejek bókoltak felettem. O, Rákóczi-ház, csaknem elfeledtem, a vén kapu is titkos szélre tárul, és sóhajtozik örök, nagy Uráról. (1928) 54
/
