Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Tompa Mihály Levél egy kibujdosott barátom után Ki messze, messze vagy, kinek hajója már A zúgó tengeren remélve, küzdve jár, Vagy a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy-két szót, jó barát, hadd szóljak még veled! Nem is érlek be tán, mint madárt a haraszt, Amelyet a szellő azon fáról szakaszt, Hol vesztett fészke állt, kisded családja benn, S a távozó után lebbenti csendesen. Lelked mit érezett, hogy elhagyád e hont, Midőn úgy hagytad el, hogy sose lásd viszont? Nem állított meg a határnál valami...? Honszeretet, ha azt ki tudnók mondani! Égnek fejed felett nagy fényes csillagok, A gazdag föld ezer virágtól mosolyog; Ah, de azok neked mind ösmeretlenek! S nem ezek közt valál futkározó gyerek. Mert a boldogságra kevés csak a jelen, A múlton épül az s az emlékezeten; Örömeinkre színt s derűt titkon az ád, Mint a gyök adja a virág szinét, szagát. 42
