Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Kerényi Frigyes Vidám valék .... Vidám valék a bucsúzás alatt, Miként a húr, mely zeng, midőn szakad. S míg vágyaimnak szárnya csattogott, Nem hallhatám a rezgő bánatot. Kihallik immár - csengő hangja lett: Hazám, isten veled! Nem állhatok meg véghatárodon, Mert a hajó két izmos karja von. Körülem alvó vándomép hever - Csak a hajó s a dalnok szíve ver. Éjféli szellem az emlékezet .... Hazám, isten veled! A kor a sírból kel, s ölembe jő Elhalt menyasszonyom, a múlt idő. Hajában köszöni, amely pihent vele: Ifjúkorom letépett levele, Meghervadt dalaim, virág helyett. Hazám, isten veled! Egy kézszorítás, egy hideg mosoly S a múlt időnek árnya szertefoly. Van még tebenned elven ajak, 40
/
