Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)

- E mese-történet mégis valóvá lett,

Guyon hadserege megmászta a hegyet.

A jeges, meredek bércek oldalába Kapaszkodó honvéd fegyverét bevágta,

így, lépcsőt formálva törtettek előre,

És mikor jutottak egy kis pihenőre,

Fent levő osztrákra hevesen tüzeltek,

Oromról oromra ekképpen vergődtek.

Haj, hányán hulltak el? ... Felülről az ágyúk Sikerrel végezték iszonyú munkájuk.

A küzdelmet mégis hogy siker tetézte,

Az bizony jó részben a Guyon érdeme,

Meg Erdős Imréé, a szerzetes papé,

Aztán a kereszté, tehát a vallásé.

Erdős pap jobbjában kardot villogtatott,

A másikban pedig szent keresztet tartott.

Utánam, híveim, folyton hangoztatja,

Keresztény elvenni keresztet ne hagyja.

De a pap elesik, egy honvéd fölfogja,

Másik a keresztet újból ragyogtatja.

És bár a halálnak van bő aratása,

Diadal lett a vég, s ellenség futása...

Huszonhárom ponton álltak az osztrákok.

Mieinknek tehát ennyi hős csatájok

37