Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Ez a félelmes óriás: András polgár! Ki lenne más! A fáklyfústben, fáklyafényben: Néz. jobbra, balra nagy kevélyen... Dicsősége délpontra hágott! Fumigálja egész világot; De oh .... ! A földön minden oly múlandó! Az éljenek közül kirí Egy gúnyos mély hang: Le velel Ki az . .? mi az . . ? Hah, mily botrány ...! S Lipót így szól mosolyogván: Ez a Márton polgár feje\ Lát ... feldühül a nép, s gyilkost rivali - Hősünk fehér lesz, olyan, mint a fal ... S hogy a megholtnak felesége Kap átkozódva üstökébe: A földről nyög fel már a bajnok ... Jaj, irgalom! Mindent kivallok ...! De a tömeg már cipeli ... S rosszul lesz a nyakabeli. Ha néhány szavahihető Módos polgár nem áll elő. Csend lesz, és a tanúk beszélnek: 18
/
