Zalabai Zsigmond (szerk.): Eperjes, Eperjes, te tünde, te régi. Vers- és képkoszorú a hetvenöt éves Zeman László tiszteletére (Somorja, 2003)
Bocatius János Azokra a költőkre, akik rosszindulatúan írnak a magyar népről Barbár nép a magyar, mondod, nagy hírű Sabínus, durva fölöttébb, s ezt untalan emlegeted. S Lottichius Péter, te is azt fújod egyre - bocsáss meg! -, mily vad a pannon nép, mennyire nyers, darabos. És ti, kimüveltebb teuton költők is, akikre tán a reánk szórt sok rágalom érve hatott, lám, a szegény hűn népről úgy írtok nem is egyszer, mint mely az emberiség szégyene, alja csupán. Rég hittem nekik én! De ma nem hihetek, lehetetlen, mert a panón földről mit se tud itt e csapat. Germán hűséggel számolnál róla be, másképp érezvén, teuton, telne csak életed itt! Míg te oroszlán vagy békében, s birka a harcban, békés otthon e nép, s hadba vonulva szilaj. Muraközy Gyula fordítása /1599/ 13
