Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Kolláth Anna: Néhány gondolat egy Lendva vidéki tájszótár kapcsán
NÉHÁNY GONDOLAT EGY LENDVA VIDÉKI TÁJSZÓTÁR KAPCSÁN KOLLÁTH ANNA 1. A tájszótár ötlete, a kiindulás A Iendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója 2004 nyarán egy kéréssel kereste meg tanszékünket. A helyi könyvkiadással foglalkozó (a kéziratokat elbíráló és minősítő) kuratórium javaslata alapján a Szabó Mária laikus gyűjtő által elkészített Leadva vidéki tájszójegyzék lektorálásában, kiadásra való előkészítésében kérte a tanszék nyelvjáráskutatóinak segítségét. Örömmel mondtunk igent, szinte látatlanban, több okból is. Köztudomású, hogy a maribori Magyar Tanszék kutatási programjainak középpontjában - már a kezdetektől fogva - a szlovéniai Muravidék nyelvének és nyelvjárásának szociolingvisztikai vizsgálata áll. Ennek magyarázata elsősorban (a Maribori Egyetem és a Berzsenyi Dániel [Tanárképző] Főiskola közti együttműködés alapján) a szombathelyi dialektológiai iskolából érkezett lektorok és vendégtanárok szakmai érdeklődésében és elhivatottságában keresendő. S mint ahogy a magyar dialektológiában a tájszók gyűjtése és leírása talán mindmáig a legerősebb irány és arány, a muravidéki nyelvjárás szókészletének lexikológiai vizsgálata is jelentős eredményeket mondhat magáénak.' A Muravidék nyelvének, nyelvváltozatainak, nyelvhasználatának kutatásában a tájszótár, illetve a helyi nyelvjárási monográfiák kérdése régóta foglalkoztat bennünket. A kis tanszék helyzetéből adódó mindenfajta kötelezettségek azonban eddig nem tették igazán lehetővé megvalósulását. A szójegyzékkel most a tájszótár egy jókora lépéssel közelebb kerülhetne a megvalósuláshoz. A szójegyzék első kézirata írógéppel rögzített, kb. 2000 lexikai egységből álló - a szerző meglátása szerint - tájszógyűjtemény, a Lendva vidék (Lendva és a kisváros környéki hét törpefalu: Csente, Felsőlakos. Hídvég. Hármasmalom, Lendvahegy, Pince, Petesháza) tájszavainak listája 145 oldalon, betűrendbe sorolva, szócikkszerű elrendezésben.2 A címszó mindig a tájszó, a köznyelvi változat nincs mindenütt feltüntetve (s ha ott van, akkor is a jelentés meghatározására szolgál). A címszót általában kifejtő jelentés, majd néhány esetben a jelentést megvilágító példamondat, s ahol a szerző szükségét érezte (leginkább a mesterségszavak esetében), néprajzi, tárgytörténeti leírás követi. A korpusz nagyon jó bázisa lehetne a határon átnyúló őrségi és hetési nyelvjáráscsoport sajátos szókészletét bemutató tájszótárnak. Az a tény, hogy a határon túli magyar nyelvjárások (azaz a kontaktusnyelvjárások) egyike, s talán a legkisebbike „mutatná meg magát” a maga mássággal átitatott lexikális gazdagságában, rámutatva a kontaktusnyelvjárások szókészletének sajátos vonásaira, színesíthetné és feltétlenül gazdagíthatná a magyar nyelvtudományt. Tény, hogy egy modern, azaz egy kommunikatív jellegű, deskriptiv szemléletű élőnyelvi szinkrón tájszótár még egy biztos elméleti és gyakorlati háttér, valamint egy bizonyos terjedelmű közvetett anyag bir