Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Hajba Renáta: Regionális köznyelviség Szombathelyen
REGIONÁLIS KÖZNYELVISÉG SZOMBATHELYEN HAJBA RENÁTA Előadásom címe többet ígér, mint amit nyújtani tud. Szombathely regionális köznyelviségével ugyanis csak nemrégiben kezdtem el foglalkozni. így mostani megszólalásom inkább bevezető, kérdésfelvető jellegű, mintsem a téma tökéletes kifejtését adná. Munkám első felében a kutatás-módszertani háttér megvilágítása után egy próbagyűjtés eredményeiről, tapasztalatairól számolok be, majd pedig néhány lényeges és vitatára is okot adó kérdésre térek ki. Az 1965-ben megrendezett egri kiejtési konferenciát követően a regionális köznyelv elsősorban Imre Samu (Imre 1973), Demk László (Deme 1973) és Szathmári István (Szathmári 1974) cikkei kapcsán került a figyelem középpontjába. A szerzők a főbb elméleti és módszertani kérdések tisztázásán túl sürgették a regionális köznyelvi kutatásokat. Ezek eredményeként sor került Cegléd (G. Varga. 1974), Győr (H. Bernáth 1979). Gyula (Ladányi 1978). Hatvan (G. Varga. 1980. 1988), Jászberény (P. Lakatos. 1977). Nyíregyháza (P. Lakatos. 1981). Orosháza (Zilahi 1979. 1984). Pápa (Posgay 1979). Szekszárd (Rónai 1996). Szombathely (Balogh 1979) és Zalaegerszeg (Ladányi-Szilvás 1978) városok bizonyos regionális köznyelvi jelenségeinek feltárására. (A regionális köznyelviség eredetét tekintve megegyeztek a vélemények, hogy az a nyelvjárásokból nőtt ki, mégsem indítványozták - az átmenetet így közvetlenül is szemlélve - a városok mellett a falvak regionális köznyelviségének a vizsgálatát.) Az 1980-as években azonban a kutatások leálltak. Az érdeklődés hiánya érthetetlen számomra, hisz a vizsgálatok nem terjedtek ki a magyar nyelvterület egészére (különösen nem a regionális köznyelviség kisebbségi körülmények között kialakult sajátos típusára), illetve egy város regionális köznyelviségének teljes leírására. Az pedig napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a regionális változások érintik az egységes beszélt nyelv különböző - elsősorban hangtani-alaktani és mondattani szintjeit. Figyelembe kell tehát vennünk a regionális köznyelvűséget a nyelv átrétegződése miatt, mert bizonyos nyelvjárásiasságok megőrzője, hordozója, de azért is. mert nagy hatással van a köznyelvre. így a nyelvművelés és a leíró nyelvészet vizsgálódási területébe is beletartozik (vö. Szabó 1993). Szombathely regionális köznyelviségének feltárásával kettős célom van. Az egyik, hogy a város nyelvhasználatával foglalkozó korábbi tanulmányok (Balogh 1979; Szabó 1978, 1980; Molnár 1980. 1982, 1984. 1986. 2003) eredményeit felhasználva a különböző nyelvi szintekre, illetve nyelvhasználati színterekre kiterjedő átfogó leírást adjak. A másik, hogy munkámmal felhívjam az ilyen irányú kutatások fontosságára a figyelmet. A város regionális köznyelviségének vizsgálata azért kínálkozik nagyon jó témának, mert homogén nyelvjárási alapból nőtt ki a regionális köznyelv, ugyanis a települést a nyugat-dunántúli nyelvjárási régió veszi körül, tömeges népességcserére nem került sor, továbbá a városhoz csatoltak több peremközséget, melyek közül a legtöbb területileg is hozzáépült Szombathelyhez, és így sajátos nyelvjárási színt vitt a város nyelvhasználatába.
