Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Vančoné Kremmer Ildikó: A beszédészlelés és a beszédértés fejlődésének vizsgálata tizenegy éves kortól tizennyolc éves korig
A beszédészlelés és a beszédértés fejlődésének vizsgálata... 75 A harmadik felmérés eredményei átlagosan jobb szövegértést mutatnak, mint a második mérésben bemutatott adatok. Három csoport diákjai csupán kis mértékben maradnak el az elvárt értéktől, azaz a 100%-tól. A jobb szövegértés nemcsak a magasabb átlagokban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy az adatok kisebb mértékben szórtak, mint az első vagy a második mérés során. 60% alatti teljesítményt a szlovák tanítási nyelvű iskolát látogató diákoktól eltekintve a 125 diákból csak öt tanuló mutatott. A harmadik mérés során a csoportok javulást mutattak a szövegértés szintjén, ha nem is egyforma mértékben. E javulás egyrészt a kisebb mértékű hibázásban, a hibák minőségi változásában, s abban nyilvánult meg, hogy kevesebben voltak a rossz szövegértési szintet mutató diákok. A szövegértési képesség bizonyos javulása mutatható ki a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó diákoknál is. Az ő esetükben azonban az egyéni különbségek kiugróan nagyok, újra csak rámutatva arra a tényre, hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó diákok magyar nyelvű szövegértési szintjének fejlődése önmagától esetleges. Mivel a tesztelt diákok napi szinten, ha különböző mértékben is, de használják a magyar nyelvet, sokuknál feltételezhetően csak felszíni nyelvi kompetencia alakult ki. Nehezebb szöveg feldolgozása problémát okozott többük számára, a csoport átlag eredménye nem érte el az első felmérésben mutatott szövegértési szintet. Kisebb mértékű a javulás az esztergomi kontrollcsoportnál, mint három szlovákiai csoportnál, de mivel csak egy magyarországi csoport vett részt a felmérésben e tényből következtetéseket további vizsgálatok nélkül nem lehet levonni. A füleki csoport a harmadik mérés eredményét tekintve alig éri el az első mérés átlagát. Az ő esetükben az értékelést nehezíti, hogy a csoportok létszámának változása a fülekiek esetében a legnagyobb. 4. Következtetések. A vizsgált csoportok javulást mutattak a szövegértés szintjén, azonban az ok-okozati összefüggések felismerésének problémája a III. mérés során nem változott, vagyis az érettségi előtt álló tanulók egy részének az összefüggések felismerése még mindig problémát okoz. A.szlovák tanítási nyelvű iskolába járó diákoknál is bizonyos javulás mutatható ki a magyar szövegértési készségben, de a javulás mértéke nagy egyéni különbségeket mutat, elmondható. hogy a szlovák tanítási nyelvű iskolába járó diákok magyar nyelvű szövegértési szintjének fejlődése önmagától esetleges. Az életkornak a szövegértés fejlődésében nagy szerepe van. de ha csupán az életkor növekedésétől várjuk a szövegértési szint javulását, e folyamat lassú és elhúzódó lehet. A jónak mondható szövegértési szintet az érettségiző korosztály érte el, s az összefüggések felismerésének biztonsága még ebben a korosztályban sem mindenkinél megfelelő. Az egyéni teljesítményeket is figyelembe véve a spontán fejlődés - valószínűleg nagyon eltérő egyéni hátteret feltételezve - van, akinél megfelelő, de van, akinél a szövegértési szint stagnálása figyelhető meg. Mindezek a tények azt mutatják, hogy az egyéni fejlesztés a gyönge szövegértést mutató diákok esetében döntő fontosságú, s hogy oktatásunknak (a magyarországinak és a szlovákiainak egyaránt) e tényt figyelembe kell vennie, s az egyéni fejlesztésre nagy hangsúlyt kell fektetnie. A szlovákiai magyar domináns diákok a szövegértés terén nem mutatnak különbséget a magyarországi diákokhoz képest.
