Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
N. Markó Julianna: A beszédészleléshez való viszony és a nyelvhasználat összefüggései
66 N. Markó Julianna szíil. Ezt hívom nyelvi viselkedésnek. Természetes beszédhelyzetben: giircűtünk-öt mond, informálisban gürcöltünk, gürcölni, gürcőni alakokat hangoztat. Vagy archaikus alakban fijöggyő szerepel egyik mondatában, de fiiöggye, fölgyö is hallható a finomabbnak szánt variációk közt. És még egy alaktani formavariáns: ,Jë költöttem türütiyi mellett ott van a lë költött tiiriinöm, lë kellet töriini. !ë kölöt törülni változatok.”..... érzékenyebb nyelvi tudattal rendelkezőknek a viselkedés valójában alkalmazkodási törekvés - bármilyen szinten is valósul meg.” (Szabó 1991: 493) 3. Akkor meg miért szánok ennyi időt ezeknek a beszélőtípusoknak? A leendő, illetve a kezdő élőnyelv-gyűjtőknek ajánlom segítségül az elődök munkáját tiszteletben tartva. ♦ Minden gyűjtő, aki az archaikus nyelvjárást kívánja visszahallani, felkutatni, az csak időseket, beszédkényszeres beszélőket hallgasson meg, az ő nyelvi anyagukat használja fel! Ugyanis sokkal nagyobb számú, hiteles információt adnak a nyelvükről, az élőbeszédükről, mint a gátlásos beszédííek (egy óra alatt akár 70%-kal is többet). ♦ Azonban arra is figyelemmel kell lenni, hogy az általuk produkált szókészleti adatokból melyek a ma is élők és használatosak (ld. pétris, züöccsig, fehiërrépa). Szituációt kell teremtenünk ahhoz, hogy kiderüljön a tényleges szóhasználatuk. ♦ Nyilván, ha a mai élőnyelvet, beszélt nyelvet akarom vizsgálni, minden beszédmodor, beszélőtípus képviselője számba veendő (kor, nem foglalkozás stb. sokféleségében). ♦ A nyelvi attitűdről, identitásról szólva annyit mondhatok, hogy csak a beszédkényszeresek adnak hiteles információt a nyelvjáráshoz és a köznyelvhez való viszonyukról, az elfogadás és az elutasítás kérdésről. Érthető, hiszen nekik van választási lehetőségük. Az önstigmatizációnak nem kell hinni. Igaz, kéretik magukat „minek illeti buta nípeknek fölvétmyi a liang'gyukat?"; ,juo kiinevetnek máj', hogy a sok vénasszon össz.öhord mindent. ” A beszélgetés közben aztán kiderül, hogy naponta regényeket olvas. Van, aki - ez a többség - csak a hangzás másságát érzékeli, és a saját nyelvét szebbnek tartja. „Mink csak ollan parasztossabban szoktok meg, de máshun még rondábban beszinek. A^zöreganyám falujába még ö-znek, aszón'gyák: mögyök. ” Es azt is elárulják, hogy „a tanút fijatal emberek elöt módosúnyi akarunk. ” ♦ Legjobb, ha olyan területen gyűjtünk, ahol otthonosak vagyunk nyelvileg. Ha lehet, ne hozott anyagból dolgozzunk! Mindaz, amit elmondtam, csak néhány kutatás-módszertani megjegyzés. A tényleges elemzés ezután következik. Irodalom Balázs Géza 2000. A városi népnyelv és a folklór. z)- antropológiai nyelvészeti kutatás a városban. In: Nép - nyelv - társadalom. Szerk. Szabó Géza-Molnár Zoltán. BDF. IV., Szombathely. 11-19. Bokor József 2004. A nyelvi attitűdök néhány összefüggése a kétnyelvű Muravidéken. In: „Emberközpontúság a magyar nyelv oktatásában és kutatásában”. Szerk. Szabó
