Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Misad Katalin: A szaknyelvi regiszterek helyzete szlovákiai magyar viszonylatban
A SZAKNYELVI REGISZTEREK HELYZETE SZLOVÁKIAI MAGYAR VISZONYLATBAN (Mutatvány a magyar-szlovák, illetve szlovák-magyar vonatkozású szakszótárak terminus technieusaiból) MISAD KATALIN A szaknyelvi regiszterek fejlesztése szlovákiai magyar viszonylatban bonyolult folyamat. A legtöbb szaknyelv magyar nyelvű művelésére Szlovákiában gyakorlatilag nincs intézményes mód. Ez azt jelenti, hogy az adott szakterületről nem léteznek szlovákiai magyar kiadványok vagy szakközlemények, illetve esetleges szlovákiai magyar művelőik többségi nyelven (tehát szlovákul) publikálnak (Lanstyák 1998: 26). A szakközépiskolát vagy szakmunkásképzőt látogató kisebbségi magyar diákok nagy része nem az anyanyelvén tanulja a szaktantárgyakat, tehát eleve nem magyar nyelven sajátítja el a szakterminológiát. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az általános iskolába, illetve gimnáziumba járó tanulók sem, hiszen a magyar tannyelvű iskolákban használt tankönyvek államnyelvből való - szinte szó szerinti - fordítások, amelyek ugyanazt a jelenséget gyakran más néven nevezik meg, mint Magyarországon vagy a másik országban (Erdélyben, a Vajdaságban vagy éppen Kárpátalján). A magyarországi szakterminológiát a felsőfokú végzettséggel rendelkező szlovákiai magyar szakemberek - esetünkben a tankönyvek fordítói, illetve a fordítás bírálói - sem ismerik, mivel tanulmányaikat elsősorban szlovákiai vagy csehországi egyetemeken, az illető állam nyelvén végezték. A szlovákiai magyar szaknyelvi regiszterek helyzetével foglalkozó kutatásaim során annak is utánajártam, vajon készültek-e Szlovákiában (illetve a volt Csehszlovákia területén) olyan két- vagy többnyelvű (elsősorban szlovák-magyar vonatkozású) szakszótárak és/vagy szakszójegyzékek, amelyek felölelik egy-egy szakágazat alapvető terminológiáját. Helyszűke miatt azonban most csak a (cseh)szlovákiai magyar tannyelvű általános- és középiskolák számára írt szakszógyűjtemények magyar nyelvű terminológiájának jellegzetességeivel foglalkozom. A 11. világháború befejeződését követő kritikus időszak után az akkori Csehszlovákiában az 1950-51 -es tanévben nyitják meg újra kapuikat a magyar tannyelvű oktatási intézmények. Mivel nincsenek magyar nyelvű tankönyvek, a pedagógusok sürgetik az olyan kétnyelvű segédkönyvek, szószedetek és -jegyzékek kiadását, amelyek megkönnyítenék a magyar anyanyelvű tanulók oktatását. 1960-ban a Pedagógiai Tankönyvkiadó segédkönyvként jelenteti meg a csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű tizenkét éves iskolák (10-12. évf.) számára a Szabadi János által összeállított Terminológiai szóidra/ (SPN. Bratislava). A kiadvány célja, hogy a magyar anyanyelvű tanulóknak segítséget nyújtson a szlovák nyelvű tankönyvek használatához. A szerző forrásmunkaként négy szlovák nyelvű tankönyvet tüntet fel (Szabadi 1960: 3), ezek szakszókincséből állította össze a szótár szlovák nyelvű címszava-
