Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A 2005. október 20-21-i somorjai konferencia előadásai - A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 224. (Budapest-Nyitra-Somorja, 2005)
Bauko János: Diákragadványnév-vizsgálatok magyar-szlovák kétnyelvű környezetben
144 Bíiuko János A diákok és a felnőtt lakosság ragadványneveinek egyidejű elemzésére és összehasonlítására vállalkozott Szabó László, aki Az Őrség személynevei c. kétkötetes dolgozatának utolsó fejezetében foglalkozik az iskolai ragadványnevekkel (Szabó 1990: 805-861). Hasonló vizsgálatot végzett Bauko János, aki egy szlovákiai magyar településen, Izsán, vetette össze a felnőttek és diákok ragadványnévrendszerét (Bauko 2001: 108-139). A tulajdonnevekkel foglalkozó elméleti munkák közül Hajdú Mihály Magyar tulajdonnevek c. monogáfiájában megkülönböztetett figyelmet szentel a diákneveknek (Hajdú 1994: 46-49). Összegyűjtésüket hasznosnak és érdekesnek tartja. Komparatív vizsgálatot végzett Kovácsne József Magda (Kovácsne: 1997), aki kiemeli, hogy ez a névcsoport is méltó a módszeres és szakszerű elemzésre. Saját gyűjtéseinek eredményeit veti össze 20 év elteltével, az 1975-ös és 1995-ös év szolgált az összehasonlítás alapjául. A diákragadványnevek metaforikus voltára figyel fel Bíró Ferenc (Bíró 2001). „A diáknevek stilisztikai töltetét nem a név lexikális szintje adja, hanem a lexémáknak a névben betöltött funkcionális-szerkezeti felhasználási módja és szerepe” (Bíró 2001: 36). A diákok ragadványnevei a számítógépes csevegőcsatornán (’interneten folytatott beszélgetés’) azonosítónévként (nickname) is megjelenhetnek. Erről Raátz Judit egyik tanulmányában olvashatunk (Raátz 1999: 263). A különféle iskolatípusok közül leggyakrabban az általános iskolába járó diákok névhasználatával foglalkoztak a szerzők (pl. Bachát 1970, Guttmann 1973). A középiskolásoknak már kisebb figyelmet szenteltek (pl. Mizser 1971, Bíró 1997). Az egyetemi diákok ragadványnévvilágával kapcsolatban csak egy tanulmányról van tudomásunk, melyben Bauko János (Bauko 2003) a nyitrai Konstantin Egyetem magyar szakos hallgatói körében végzett felmérést. 2. A kutatás helyszíne és módszere A kutatás helyszínéül több felvidéki magyar tannyelvű általános iskolát (Szlovákiában az általános iskola kifejezés helyett következetesen az alapiskola használatos) választottam. A gyűjtés öt Komáromi járásba tartozó községben folyt: Búcson, Dunamocson, Hetényen, Izsán és Marcelházán. A diákragadványnevek gyűjtését kérdőíves módszerrel végeztem. A kérdőívet hatszáz diák töltötte ki, összesen 1063 ragadványnevet sikerült összegyűjteni. Vizsgálat alá vetettem a névadás indítékát, a névvel kapcsolatos élmények (asszociációk) felidézését, a névadó személyét, a nevek életét, a név használati körét, a név iránti attitűdöt, a névalkotás fajtáit, a bilingvis környezet hatását a nevek állományára. Terjedelmi okok miatt a teljes magyar névanyag bemutatására és elemzésére nincs lehetőségem, ezért a tanulmányban elsősorban azt vizsgálom, hogy a magyar-szlovák kétnyelvű környezet milyen mértékben hat a szlovákiai magyar diákok ragadványnév-használatára.
