Török Tamás: Ipoly mente helynevei. Adattár. 1. Alsó-Ipoly mente (Somorja, 2011)
Az Alsó-Ipoly mente története, néprajza és nyelvjárása
Az Alsó-lpoly mente története, néprajza és nyelvjárása Az Ipoly mente természeti adottságai rendkívül jók, erdőkben, legelőkben, szőlőhegyekben gazdag terület. Régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már a késő paleolit embere is megfelelő életkörülményeket talált az Ipoly völgyében. A római korban stratégiailag fontos terület volt, a birodalom előretolt helyőrségeket tartott fenn errefelé (vö. Aggeres Romani Limes Provincia 10/61). A hagyomány szerint a honfoglaló magyarok is valahol itt keltek át a Dunán, mindenesetre már a 10. században megtelepedtek a vidéken. Hont megye a történelmi Magyarország legkorábban kialakult vármegyéi közé tartozik.1 A királyi székhely - Esztergom közelsége, valamint az, hogy István egy külföldről érkezett megbízható hívét állított a vidék élére - is hozzájárult ahhoz, hogy az Ipoly mentén a kereszténység elteijesztése elég gyorsan végbement. Egyházigazgatási szempontból a vidék az Esztergomi főegyházmegyéhez, ezen belül a Honti főesperességhez tartozott. Már a Honti főesperességről szóló, 1156-ból fennmaradt írásos emlék említést tesz néhány, a vizsgált területen lévő községről (Gyerk, Pereszlény). Az Árpádkorból számos alapításról, birtokösszeírásról, adásvételről szóló oklevél maradt fenn, melyek közül az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék kiemelkedő fontosságú. Ajegyzék számos Ipoly menti községről, templomról, egyházszervezetről tesz említést. Az oklevélből megtudjuk, hogy Helemba 1108 körül 33 halászával az esztergomi prépostság birtokába került, ill. hogy 1332-ben a pápa engedélyt adott Miklós fia Andrásnak, hogy a szálkái Szűz Máriáról elnevezett plébániáját annak jövedelmeivel együtt megtarthassa. A középkorban az Ipoly mentén haladt a megye legfontosabb kereskedelmi útvonala, amely Selmecbányát kötötte össze a Duna völgyével. Ez az útvonal Ipolyszalkát, Ipolypásztót és Szetét érintette. Az Ipoly mente története elég mozgalmas, szinte minden jelentős történelmi esemény éreztette a hatását. 13. században ezt a területet is érintette a tatáijárás. A tatárok kivonulása után IV. Béla idegeneket telepített be. A 14. században Csák Máté egyik híve söpört végig a vidéken, de a török pusztítások sem kímélték. Ráadásul a török hódoltság ideje alatt az itteniek igen magas adót fizettek. A Habsburgok elleni Rákóczi-féle szabadságharcból sem maradt ki a környék, mivel a közelben voltak 1 Barangoló Csallóköztől Bodrogközig. Pozsony, Terra Könyvkiadó, 1995, 108. p. 13
