Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
V. Hátralépve. Szent-Ivány József, a fürdőtulajdonos és sportszervező
nak tartotta fenn), s elsősorban a ruzsbachfürdó'i, valamint a trencsénteplici mintákat alapul véve hozzákezdett a gyógyfürdő kiépítéséhez. Ennek során egy 20 méter hosszú és 8 méter széles, ugródeszkával ellátott szabadtéri úszómedencét, egy gyerekmedencét, az ezekhez tartozó zuhanyokat, valamint egy fedett ülőmedencét, 4 kabinos kádfürdőt és mindezekhez öltözőket építetett. A feltörő termálvizet mintegy 800 méter hosszú vezetéken át hozták a medencékhez és a fürdő épületéhez, amelyet a még a 17. században reneszánsz stílusban épített, majd klasszicista átalakításon átesett kastélyból és a hozzá tartozó istállóépületböl alakítottak ki. A fürdőbe érkező vendégek számára szálláslehetőséget az étteremmel és éjszakai bárral ellátott Grand Hotel Thermál, és további, a birtokon kialakított vendégszobák jelentettek. Mint azt a korabeli felvidéki magyar szellemi élet egyik meghatározó alakja, Szvatkó Pál látta, a fürdő kiépítésénél a hagyomány ötvöződött a modernitással: „a patinás empire kúriákhoz a bájos és nemes stílusban épült nagy és kényelmes úriházakhoz modern, hoszszan elnyúló szállodát épített, fölszerelte mindennel, amire a városi ember szíve vágyik. A vadregényes vidék közepébe belevarázsolta a huszadik századot. Természetesen villany, meleg-hideg víz, természetesen modern bútorok, modern lakkozás, újszerű rend, abszolút kényelem.”224 Szent-Ivány józsef az alkalmazottak számára egy külön épületet építtetett, a vendégeknek pedig két salakos teniszpályát, röplabdapályát és kuglizót hozott létre. A fürdő területén postahivatalt létesített, s elintézte, hogy a Zsolna és Kassa között közlekedő gyorsvonatok megálljának a közeli Pottornya vasútállomásán, ahonnan állandó taxiszolgálat hozta a vendégeket a fürdőbe. Sőt egy Pottornya-Liptószentiván elektromos vasúti szárnyvonal kiépítését is tervbe vette, ám ennek megvalósítására már nem került sor. Mint ahogy ahhoz sem kapta meg végül a hatósági engedélyt, hogy a település nevét hivatalosan is Szentivánfürdőre (Svätojánske Teplice) változtassák, noha a létesítmény kapcsán folyamatosan ezt a nevet használta. Az 1929. június 29-én ünnepélyes keretek között megnyílt fürdő hamarosan a liptói társasági élet központja lett, ahová Pestről is szívesen érkeztek vendégek. Ekkor úgy nézett ki, hogy a befektetés sikeres, hiszen a fürdő az 1930-as évek elejéig nyereséget termelt a tulajdonosának. Az első egy-két év a fürdő fokozatos kiépítésének időszaka volt, amelyben lánya, Szent-Ivány Kató és annak férje, Beélik Elemér is sokat segítettek, akik 1930 tavaszán megkötött esküvőjüket követően egy évre Liptóba költöztek, és vezették a fürdőt. Szent-Ivány Józseftől nem állt távol a versenyszellem, és a sport jelentőségét is korán felismerte. Ezt tükrözte, hogy a fürdő területén több ízben is szervezett - részben reklámnak szánva - sportrendezvényeket, elsősorban úszóversenyt, vízipólómeccset. A vízilabda Liptóban akkoriban még természetesen ismeretlen sportnak számított, így elsősorban pesti, kassai, pöstyéni csapatokat hívott meg vendégjátékra. A csehszlovák hatóságok azonban, amelyek mindenben irredenta tevékenység veszélyét vélték felfedezni, számos 93
