Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
tott el a felvidéki magyar közéletben és a sajtóban, miközben a saját pártjához tartozó személyiségek támogatták, a keresztényszocialista tábor inkább ellenezte, de legalábbis tartózkodó volt. S persze voltak, akik hevesen támadták, olyan, a katolikus táborból nem először elhangzó vádakat hangoztatva, miszerint kezdeményezése mögött a keresztény gondolat elleni szabadkőműves érdekek állnak. Az igazi gondot azonban nem az efféle vádaskodások, hanem sokkal inkább az jelentette, hogy az egységes párt megalakításának a terve kezdettől fogva bukásra volt ítélve. Az OKP-ban - függetlenül attól, hogy Lelley vagy ellenfelei táboráról volt-e szó - ugyanis ekkor még teljesen elfogadhatatlan volt annak a gondolata, hogy protestánsokkal, sőt, ne adj’ isten, liberálisokkal, szabadkőművesekkel, zsidókkal legyenek egy pártban. Másrészt Budapest - noha mindig is az egységes magyar érdekképviselet híve volt - Szent- Ivány javaslatával mégsem tudott azonosulni, hiszen ő egy olyan, nemzeti alapokon szerveződő párt ötletét vetette fel, amelyből az OKP szlovák és német szakosztályát eleve kizárta volna. Ez viszont teljesen ellentmondott annak az őslakos-koncepciónak, amely a két háború közötti időszakban a trianoni államhatárok revíziójának az egyik legfontosabb eszköze, s lényegében 1938-ig Budapest felvidéki politikájának egyik sarokköve volt. Ebből a szempontból sem lehet véletlen, hogy az OKP-ban az 1925 májusában lemondatott Lelley jenő helyére augusztusban a szlovákiai magyar közvélemény számára addig nem túl ismert Szüllő Gézát választották meg. Ő ugyanis egyértelműen Bethlen embere volt, aki olyan következetes ellenzéki politikát folytatott, amelyben a budapesti érdekek játszották az elsődleges szerepet, miközben ragaszkodott az OKP önállóságához és a szlovák és német tagozat megtartásához. Legkésőbb az Országos Keresztényszocialista Párt 1925. október 4-5-i pártkongresszusát követően, ahol Szüllő élesen elhatárolódott a pártegyesülés gondolatától, Szent-lványnak már tudnia kellett, hogy tervéből nem lesz semmi, s az egységes párt nem jöhet létre. Ő azonban ezt látszólag nem vette tudomásul, és a sajtóban továbbra is napirenden tartotta az egységes Magyar Nemzeti Párt témáját. Ez azonban már annak a kommunikációnak volt a része, amellyel megpróbálta elfedni kezdeményezésének a kudarcát, s a közvéleményben tovább erősíteni azt a képet, miszerint ő a letéteményese a magyar egység gondolatának. A Magyar Nemzeti Párt (MNP) 1925. október 18-án, Érsekújvárod: megtartott alakuló kongresszusán végül az történt, hogy a kis választói bázissal bíró, s elsősorban a városi zsidó polgári és értelmiségi rétegekre támaszkodó Szlovenszkói Magyar Jogpárt, illetve a Varecha józsef vezette, Losoncon és környékén működő Radikális Független Munkáspárt beolvadt a magát Magyar Nemzeti Párttá átnevező Kisgazdapártba.151 A kongresszuson elmondott nagy beszédében Szent-Ivány, ha nem is az egységpárti gondolat győzelmeként, de annak kezdeteként aposztrofálta - kissé zavaros képekkel - az eseményt: „A Magyar Nemzeti Párt nem egyes személyek létrája, nem sorokat bontó próbálkozás, de az egész magyar nemzeti kisebbség nevében élő nagy gondolat - a magyar egység - gon-64
