Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
a megszületése volt, amelyben Szent-lvány érdemei ismét csak elvitathatatlanok voltak. A Közös Bizottság mellett ugyanis 1921-ben létrehoztak egy sajtóosztályt is, amelynek igazgatója - nem véletlenül - épp ő lett, s amely a magyarlakta területeken külön tudósítói hálózatot épített ki.129 Bár ez a tisztség látszólag nem ért fel a Közös Bizottság vagy a Vezérlő' Bizottság elnöki tisztségével, Szent-lvány ezúttal is jól mérte fel a sajtó jelentőségét. Annak ugyanis, hogy nagyon tudatosan építette fel pozícióját a szlovenszkói magyar sajtóban, nem kis szerepe volt pártja 1925-ös választási sikerében. Az 1920-as évek elején a magyar nyelvű sajtó pozíciói még nagyon erősek voltak Szlovákiában. A számos szakmai, bulvár- vagy helyi lap mellett gazdag volt a politikai lapok, köztük az ellenzéki magyar pártokat favorizáló újságok listája is, igaz, ezek szerepét ekkor még az államfordulat előtt létrejött, illetve 1918-1919-et követően alapított, jobbára területi érdekeltségű, helyi érdeklődésű, ám a magyar kormány anyagi támogatásával működött vidéki lapok töltötték be (például Pozsonyban a Híradó és a Népakarat, Komáromban a Barázda és a Komáromi Lapok, Losoncon a Losonci Hírlap, a Szepességben a Szepesi Hírlap és a Szepesi Híradó, Rimaszombatban a Gömöri Egyetértés és a Magyar Gazda, Kassán a Kassai Újság stb.). Egy 1921-ben keltezett csehszlovák rendőrségi jelentés összesen 20 olyan lapot sorolt fel, amelyek a Közös Bizottság keretén belül működő sajtóosztály ellenőrzése alatt álltak.130 Ezek közül több Szent-lvány közvetlen befolyása alatt, így a Rimaszombatban kiadott Magyar Kalász és Magyar Gazda című lapok, vagy a kisgazdapárt komáromi megjelenésű sajtóorgánuma, a Barázda. Az ellenzéki pártok egységét reprezentáló lap azonban hiányzott a kínálatból. A magyar ellenzék közös prágai kiadású napilapjának ötlete - Szent-lvány saját közlése szerint - Gál Istvánnak, volt rimaszombati megyei jegyzőnek, Szent-lvány bizalmi emberének a fejéből pattant ki. Nem tudni, hogy ugyanazon ötletről van-e szó, de egy prágai lap esetleges kiadásáról a korábban már említett karlsbadi tanácskozásról készült jelentés szövegében is található utalás. A jelentésben Matuska olyan, már ismert felvetésként beszél róla, amelyet ugyan Budapest a priori nem utasít el, ám amellyel kapcsolatban, éppúgy, mintTahy László korabeli prágai magyar követnek, fenntartásai vannak. A Közös Bizottság sajtóosztályának megalakulása azonban újabb lökést adott az ügynek, amihez Budapest támogatását is sikerült megnyerni. így 1921 őszén Szentlvány már a tervezett lap konzorciumának felállításán fáradozott, 1922 januárjában pedig már megjelent az első nyilvános felhívás a lap létrehozásáról és az előfizetők toborzásáról.131 Az új lap szervezésére bizonyos szempontból kedvezőtlen időszakban került sor, hiszen az 1921 októberében lezajlott második királypuccsot Benešék ismét a magyarellenes érzelmek fel korbácsolására kívánták kihasználni, s a cseh sajtóban ismét a szlovákiai magyarok körében leleplezett államellenes összeesküvésről szóló hírek jelentek meg. S talán az sem véletlen, hogy ennek vezetőjeként épp az új lap megszervezésében kulcsszerepet játszó Gál Istvánt nevezték meg. Sőt Gál lakásán házkutatást is tartottak.132 Közben a sajtó 56
