Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
III. A szlovenszkói magyar politika élvonalában
problémáinak megoldására irányultak, az olyan fontos nemzetpolitikai követelések is helyet kaptak benne, mint a csehszlovákiai nemzetek önrendelkezési és önkormányzati jogának biztosítása, melynek megvalósítását a kantonális rendszer kiépítésében látták. A fentiek is jelzik, hogy a kisgazdák programja alapvetően a fennálló államjogi realitások figyelembe vételével készült, s azt a célt szolgálta, hogy a magyarság minél teljesebb életet élhessen Csehszlovákiában. Azt is látni kellett azonban, hogy Szent-Ivány József hosszú távon a fennálló államhatárok módosításában látta a kisebbségbe került magyarok helyzetének megoldását.......Mi igenis hisszük, bízunk benne, hogy a természetellenes, erőszakos államalkotás folytán elszakított magyarság vissza fog kerülni törzséhez”108 - fejtette ki a Kassai Újságnak. Tisztában volt azonban a katonai és a politikai realitásokkal, így a határrevíziót nem valamiféle kalandor terv részeként képzelte el. A fenti lapnak így azt is elmondta, hogy a határváltozást „nem keli nekünk erőszakos fegyverekkel kiküzdeni, ez a fejlődés természetes folyományaként fog egyszer bekövetkezni”. A Szent-Ivány József vezette kisgazdapárt a nemzetgyűlési választások eredménye alapján ekkor a harmadik számú magyar politikai erőnek számított Csehszlovákiában a nagyjából egyforma erőt képviselő Magyar és Német Szociáldemokrata Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt mögött, ám a református lakosságú falvakban már ekkor is a legerősebb politikai tényező volt. Noha a pártnak 1920 nyarán már mintegy 40 ezer tagja volt, helyi és területi szervezeti hálózata csupán 1921 -re szilárdult meg.109 Az eredményes pártszervezésnek azonban nem mindenki örült, s az OKP sajtója szinte folyamatosan támadta a kisgazdákat, miközben a magyarság egységének megbontásával vádolta meg őket. Mint arra Popély Gyula is rámutatott,"0 kritikájukban odáig mentek, hogy a kisgazdákra a kormánybérencség bélyegét is megpróbálták rásütni. Az egységes képviselet problémája ebben az időszakban visszatérő kérdése volt a szlovenszkói magyar politikának. Ezt az eszmét tűzte zászlajára az 1920. július 4-én Komáromban megalakult Magyar Népszövetség (MN) is, amelynek alakuló ülésén több százan vettek részt, köztük a szlovenszkói magyar közélet színe-java.1" S bár a szervezet magát a felvidéki magyarság egységének megtestesüléseként aposztrofálta, ez korántsem volt igaz. Mint más mellett a frissen megválasztott vezetés összetétele is jelezte, a Népszövetség lényegében a hagyományos úri elit befolyásának megőrzését szolgálta volna, és - a már létrejött pártokra való tekintet nélkül - annak befolyása alá helyezte volna a szlovenszkói magyar politikát. Ehhez azonban Szent-Ivány - aki Lelley Jenőhöz hasonlóan el sem ment a rendezvényre - nem kívánt asszisztálni. Abba, hogy a kisgazdák részéről, akiket szinte csak a komáromi elit képviselt, hiányzott a párt legbefolyásosabb érdekcsoportját alkotó gömör-nógrádi politikusok teljes csapata, a rendezvény katolikus vallási allúziókkal"2 teli hangulata és a régiók közötti feszültségek éppúgy belejátszhattak, mint a követendő politikai stratégiával kapcsolatos eltérő álláspontok. S persze az is, hogy mint a Magyar Népszövetség elnöki tanácsába beválasztott Bars megyei Malcolmes Béla pár nappal később a budapesti kormányzathoz írt memorandumából is kiderül,"3 a (hatóságok 50
