Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
IX. Újra a pesti politikában
IX. Újra a pesti politikában IX. 1. Szent-Ivány József és az első bécsi döntés Szent-lvány Józseffel kapcsolatban 1933-től kezdődően fel-fel bukkantak olyan hírek, miszerint politikai és gazdasági kudarcai elől menekülve Budapesten készül letelepedni. S bár nem ismerjük tényleges szándékait, az bizonyos, hogy ezekben az években egyre több időt töltött a magyar fővárosban. 1937 végéig már a bejei kastély bútorainak egy részét is Pestre szállították, ami talán azért is volt fontos, mivel a birtokot a lefoglalás veszélye fenyegette. Ekkoriban szinte teljesen bizonyosnak tűnt, hogy Szent-lvány végleg kilép a szlovenszkói magyar politikából. Igaz, még nem lehetett előre látni azokat a változásokat, amelyeket 1938 a térségben hoz majd: így azt sem, hogy Kassa, Rimaszombat és Komárom alig egy év múlva ismét „magyar városok” lesznek, sem azt, hogy a sors újabb lehetőséget kínál fel Szent-lvány Józsefnek arra, hogy ott folytassa, ahol 1919 elején kényszerűen abbahagyta, vagyis a magyarországi politikában. Az 1938 márciusában lezajlott anschlusst követően Csehszlovákiában is kiéleződött a Konrád Henlein vezette szudétanémet közösség és a csehszlovák kormányzat, illetve a szudétanémet régióban élő cseh lakosság közötti viszony. A Milan Hodža miniszterelnök által bejelentett nemzetiségi statútumról folyó kétoldalú tárgyalások tétje így az volt, hogy sikerül-e olyan kompromisszumot találni, amely továbbra is biztosítja a csehszlovák állam területi egységét, s egyben pacifikálja az egyre radikálisabb német lakosságot. Mint ismeretes, a több hónapon át tartó tárgyalások kudarccal végződtek, s az európai háborúval fenyegető helyzetet végül az 1938. szeptember 29-30-án megtartott müncheni konferencia rendezte, amelynek döntése által Csehszlovákia többségében németek által lakott részeit október 1-jei hatállyal Németországhoz csatolták. Csehszlovákia 1938-as válságának folyamatában a magyarkérdés mind Prága, mind az európai hatalmak szempontjából végig a szudétanémet probléma árnyékában maradt, s megoldását alapvetően annak rendezésétől tették függővé. Az Egyesült Magyar Párt és a szlovenszkói magyarok magatartása amúgy is alapvetően különbözött a szudétanémetekétől, hiszen Dél-Szlovákiában a müncheni egyezmény kihirdetéséig végig nyugalom volt, másrészt az EMP - Budapesttel összhangban - elutasította az erőszakos eszközök használatát. Az Egyesült Magyar Párt alapvetően egyébként is csak 1938 nyarán szakított az előző években folytatott politikájával, amely szerint elsősorban Szlovákia autonómiáján keresztül képzelték el a határrevízió megvalósítását. 1938 augusztusától viszont már Dél-185
