Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VIII. A kíváncsi gazda. Szent-Ivány szakirodalmi és szépírói munkássága, szerkesztői vállalkozásai
Kilóg a sorból a nem különösebben fantáziadús című Elveszett kor egy darabja... is,539 mely alcíme szerint (Igaz történet) a történelmi anekdota műfajának hódol. De míg Zerdahelyi/Szent-lvány írásai általában egyértelmű, helyenként azonban lírával is színezett realizmusukkal a móriczi iskolát is idézik,540 addig ez az opusa érezhetően az anekdotázó, szatirikus-parodisztikus mikszáthi elbeszélői hagyomány stílusjegyeit viseli magán. A megtörtént eseményt - a novella szerinti Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártnak a Szabadelvű Párttal való liptói választási vetekedésének kudarcát - feldolgozó történet valóságos helyszíneket és személyeket vonultat fel - a politikus-íróra jellemző eleven környezet-, helyzet- és jellemteremtő készséggel. Zerdahelyi/Szent-lvány ez írását a történet jó érzékkel kiemelt abszurditása, tudatos nyelvi túlzásai, felülstilizáltsága, a (kedélyeskedő) népnyelvi fordulatok szándékolt túlhajtásából fakadó nyelvi humora, nyelvi abszurdja mindenképp kiemeli az író szépirodalmi oeuvre-jéből, s kora humoros hangütésű irodalmának szövegkörnyezetéből is. Zerdahelyi/Szent-lvány József szépirodalmi - novellaírói - tevékenysége javarészt az 1930-as évek első felére esik, s az Egy tőnek három fakadása című kötetében annak mintegy összefoglalását adta. Ami ezt követte, jobbára már utánközlés, illetve antológiabeli megjelenés volt, s egyelőre nem tudni, maradt-e utána - esetleg az 1930-as évek második feléből - közéletien, illetve be nem fejezett írása. Ha igen, ezek vagy elpusztultak a második világháború végén a bejei kastélyban, vagy egyelőre ismeretlen helyen lappanganak. A Kenyér című, általa indított és szerkesztett ismeretterjesztő „népi folyóiratban” Ősmagyarok világa fejléccel (sorozatcímmel) megjelent ugyan - az első három esetben a neve alatt („Szerdahelyi”, illetve „Zerdahelyi írása” formában), ám ezt követően a név feltüntetése nélkül - egy folytatásos történet a honfoglalás előtti, valamint honfoglalás kori ősmagyar mondakörből.541 Igazából azonban nem tudni, valóban ő-e a szerzője valamenynyi megjelent résznek, jóllehet bizonyos stílusjegyek, elbeszélői jellegzetességek ezt valószínűsítik. S az is kérdéses, hogy a(z elkészült) teljes írás közlésre került-e a lapban, illetve hogy ez az a regény, melyre Zerdahelyi/Szent-lvány a családi emlékezet szerint mindvégig készült, illetve melyen mindvégig dolgozott. Mindenesetre az Ősmagyarok világa olyan új tematikai és tartalmi elemekkel gazdagítja Zerdahely/Szent-Ivány novellisztikáját, melyek ez eleddig ismeretlen meséjét is érdemessé tehetik jövőbeni figyelmünkre. Ha Szent-Ivány nem lett volna politikus, Zerdahelyi szépprózájának is más olvasata - és főleg kimenetele - lehetett volna. Ha annak idején történetesen az írás mellett dönt, feltehetően íróként is messze(bb) érhetett volna. Megvolt hozzá benne minden készség. S ha nemcsak magából „gyártotta volna ki” hozzá a „műszereket”, ha írói eszközei tudatos gyarapításáról sem mondott volna le, ha nem érte volna be azzal, hogy - mint fentebb már idéztük - azok olyanok, „amilyeneket Isten neki szánt és adott”, ha a mesterségre is nagyobb súlyt helyez, meglett volna minden esélye arra, hogy íróként is széles(ebb) ho183
