Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VIII. A kíváncsi gazda. Szent-Ivány szakirodalmi és szépírói munkássága, szerkesztői vállalkozásai
sége mellett miért találta kezdettől rendkívül fontosnak, hogy a „gazdatársadalmat” és a falut a maga gazdaság- és pénzügyi elméleti, illetve számviteli ismereteinek, valamint gazdálkodói tapasztalatainak széles körben való átadásával is szolgálja. És magyarázza birtokoskénti, gazdasági szakemberként! közkedveltségét, azt a megbecsülést, mely szakértelmét, tudását, közvetlenségét övezte. Korábban már említettük, hogy a családi emlékezet szerint bejei otthonukban gyakori vendégek voltak a hozzá gyakorlati tanácsért forduló gazdaemberek, parasztok, de gazdálkodással, gazdaságvezetéssel, számvitellel kapcsolatos előadásokra is gyakran kérték fel.513 Sokrétű gazdasági szakírói és tanácsadói, oktatói-nevelői ténykedésének első látványos megnyilvánulása az 1925-ben kiadott, „gyakorlati gazdáknak” szánt Mezőgazdasági könyvvitel című ismeretterjesztő munkája volt, mely - alcíme szerint - Rövid és egyszerű ismertetése az elméletnek és gyakorlatnak a szerző 15-évi tapasztalataival kiegészítve. A mezőgazdasági könyvvitel témájában való jártasságát, szakmai illetékességét már rögtön könyve 1924 novemberében, Bején írt bevezető mondataiban nyilvánvalóvá tette: „Ismerem a kereskedelmi és mezőgazdasági könyvelés egész irodalmát, a német mezőgazdasági könyvelés irodalmát nagy részben és 1909 óta gyakorlom saját mezőgazdaságomban. Ez alatt az idő alatt a legkülönbözőbb gazdasági, kereskedelmi és termelési viszonyokon ment az keresztül, s így [...] sok tapasztalatot gyűjtöttem.” Mivel szerette volna, ha munkáját „a minden könyvviteli ismeretek nélküli gazdák” is megértik, azt a legegyszerűbb alapfogalmak ismertetésével kezdte. Ezután részletesen taglalta az érvényben levő könyvviteli szabályokat és módokat, és arra törekedett, hogy közérthető formában is kifejtse az eljárás mélyebb értelmét, alkalmazásának gyakorlati előnyeit, és meggyőzze a gazdákat arról, hogy a könyvvitel „nemcsak a száraz számadatok felhalmozására, de minden esemény és megfigyelés gyűjtésére” lehetőséget biztosít. Állításának igazolását látta például abban is, hogy a tanácsköztársaság napjaiban idevonatkozó adatait „a bolseviki gazdasági biztosok [...] mind magukkal vitték, mivel a gyakorlati tapasztalatok gyűjtésére nagy gondot fordítottak”.514 E munkája a maga idejében s környezetében alapműnek számított, és gazdakörökben sokáig szinte tankönyvként használták. Az 1930-as évek eleji gazdasági válság idején természetesen sem politikusként, sem gazdasági elemzőként, sem birtokos gazdaként nem kerülhette meg a válság nemzetközi összefüggéseinek, külső és belső politikai és gazdaságirányítási okainak a vizsgálatát. „A baj ott kezdődött, hogy a mezőgazdaság értékei elvesztették értéküket [sic!]. A termelés költségei pedig nem kisebbedtek, [az] új és új tőkék igénybevétele a kamat rabszolgáivá tette a gazdákat, a közterhek is nőttek, mert valahonnan fedezni kellett az állam szükségleteit. A mezőgazdaság vérszegénységét minden gazdasági ág megérezte.”515 1937. szeptember 1-jével A kenyér címmel indított Magyarországon egy kéthetenként megjelenő „népi folyóiratot”. Az első olvasatra inkább egy pékipari szaklap élére illő cím kissé lírai, átszellemült magyarázata a beköszöntő szám élén a következő volt: „A kenyér 175