Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VII. Új eszmék jegyében
garantálni nem tudják, akkor én sem tudom az egységet garantálni, egyszerűen azért, mert nem fogok tudni a pártvezetőségnek semmit sem nyújtani. Az egész ügyet csendesen és feltűnés nélkül kell megcsinálni, és ezt egyedül az illetékes tényezők tudják keresztülvinni.”502 Esterházy érvei elsősorban annak fényében voltak fontosak, hogy az OKP-n belül korántsem volt egységes a pártegyesülés támogatottsága, s különösen a papi szárny képviselői fejtettek ki azzal szemben jelentős ellenerőt. Az ő megnyerésük szempontjából pedig épp Szent-lvány eltávolítása lehetett az alku egyik fontos tárgya, bár az sem elképzelhetetlen, hogy csupán a Szent-Iványt nem nagyon szívelő Esterházy igyekezett ezt így beállítani. Az Egyesülési Alapelvek március 10-én mindkét párt vezetősége által jóváhagyott szövege mindenesetre azt jelezte, hogy a Magyar Nemzeti Pártnak több fontos kérdésben is engednie kellett, egyebek között abban, amihez Szent-lvány mindig ragaszkodni próbált: vagyis hogy az egyesülés nemzeti alapon, a keresztényszocialisták szlovák és német szervezetei nélkül menjen végbe.503 Mindez Szent-lvány koncepciójának vereségét jelezte, s bár nyilvánosan ezt senki sem jelentette ki, a pártegyesítés még hátralévő három hónapnyi munkájából az ekkor ismét sokat betegeskedő pártvezér teljesen ki is vonult, illetve Esterházyék - Jarossal karöltve - kiszorították őt abból. Ebben az esetben tehát nem csupán politikai koncepciójának a kudarcáról volt szó, hanem lényegében teljes politikai vereségéről is, hiszen az Esterházy által Budapestre felterjesztett elképzelések szerint a pártegyesítést követően Szent-lvány már semmilyen politikai szerepet nem kaphatott.504 Mindezt persze nem volt könnyű elfogadtatni az MNP pártelitjével, de egyes budapesti körökkel sem, így végül olyan egyezség született, amelynek lényege az volt, hogy Szentlvány ugyan névleg tagja marad az egyesített párt vezetésének, ám minden tényleges pozíció és befolyás nélkül, sőt minden feltűnés nélkül ki is kell vonulnia a felvidéki köz - életből, és elsősorban saját gazdasági helyzetének rendbetételével kell foglalkoznia. Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt 1936. június 21- én megtartott érsekújvári alakuló kongresszusán Szent-lvány - betegségére hivatkozva - nem vett részt. Távollétében beválasztották ugyan a röviden csak Egyesült Magyar Pártnak (EMP) nevezett új politikai erő elnökségébe, de a tényleges hatalmat az Esterházy-jaross- Szüllő trió ragadta magához. A pártegyesítés után Szent-lvány bukott embernek számított. Az igazi kérdés inkább az, hogy mi állt a sok érdemet magáénak tudó politikus feláldozása mögött. A legkézenfekvőbb válasz az előző másfél évtized alatt felhalmozott sérelmekben rejlik, hiszen Szentlvány sosem ápolt jó viszonyt a politikai katolicizmus képviselőivel, és személye mindig szálka volt az OKP papi szárnya szemében. Úgy véljük azonban, hogy a felszín alatt további ellenérdekek is húzódhattak, s ha ez nyilvánosan nem is fogalmazódott meg, de Szent-lvány ellen szóltak átláthatatlan és olykor jogi következményekkel is járó gazdasági ügyei, amelyek bizonyos mértékig kiszolgáltatottá tették személyét a hatalom számára. Persze, ha a Magyar Nemzeti Párt határozottabban kiállt volna mellette, talán nem kerül 170
