Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)

I. Előszó. Szent-Ivány József helye a szlovákiai magyar emlékezetben

sabban tanulmányunk tárgyára, egyes összefüggéseire vonatkozó, vele (is) kapcsolatos, olykor az ízléstelenség, személyiségjogi sérelem határát is súroló részletet idézünk. Először is a két ellenzéki párt, illetve vezéreik - Szent-lvány József és Szüllő Géza - közti örökös viszálykodását nézve a szatíra VIII. énekében: „[...] Két büszke fő! Két ős családfa sarja! / Azt gondolod, hogy mesterük a múlt: / Hibánk, mi volt, csak volt! Okúivá rajta // Jövőbe látni bizton megtanúlt. // Vad szitkokat szór egy a más fejének: / »Kinek zsugorgatsz?« - »Hát te mért pazalsz?« / »Zabi!« »Buzi!« / Amit sehogy se értek, // Csak sejthetem, hogy gyilkoló a »farce«, / Mert szétszaladnak, újra összecsapnak / S ha lankad is, titokban áll a harc. // A fők nyomán egymás hajába kapnak / Gézák - Gyulák, s a Józsik - Sándorok, / Nincs vége, hossza durva hadd-el-haddnak”.23

A szatíra X. éneke pedig nem más, mint Szent-lvány úgymond „»reálpolitikai« baklövésének költői megzenésítése”, amelyre Sziklay az egész kisebbségi politika „dezoláltságát” visszavezeti.24

S ha már fentebb idéztünk egy Szent-lványval kapcsolatos választási kortesverset az első világháborút követő időszakból, kerüljön ide egy 1950-es évekbeli csasztuska a sztálinista kommunista diktatúra Csehszlovákiájából, amikor s ahol legfeljebb csak szitokszóként lehetett leírni a gömöri politikus nevét. Fasisztának titulálták, Hitler és Mussolini csehszlovákiai szekértolói közé sorolták, „akik a második világháború borzalmaiba taszították a népeket”,25 s nevét egy nemzeti bizottsági képviselő-választási propagandaanyag számára a Haragszik a pusztabíró című magyar nóta daliamára készült versbe is beleírták - hívórímként - hajdani politikustársaiéval együtt: „Nem csalhat már Esterházy, Jaross, Szentiványi [sic!], / Ha akadna követőjük, pórul fog az járni...”26

Rá is teljes mértékben érvényes volt, amit Mécs László írt egyszer Sziklay Ferencnek Kassára: „Pestről még soha nem kívánkoztam annyira haza, mint most, igen fáradtan jöttem meg. [...] Könnyű »európai embernek« lenni Prágában vagy Párizsban kis családi, magyar családi és kis emberi gondok nélkül. Jól néznénk ki, ha Szt. Iványi, Korláth és a többiek fognák vagyonukat és elmennének Párizsba európai embernek! De jöjjön valaki Kapósra, Csicserbe vagy Kassára és tudjon lenni csak egyszerűen nemes férfi és nemes európai ember - kalapot emelek előtte és megoldom saruja szijját.”27

Nem ment el ő sem, egy idegen, addig nem létezett, újonnan alakult országhoz csatolt szülőföldjén próbált meg magyarként általánosan elfogadott európai normák szerint élni. S bármilyen új és szokatlan, nehéz volt e feladat számára, esendőségét, esetleges hibáit és tévedéseit is beleszámítva, minden körülmények között megpróbált helytállni.

Talán a fentiekből is kitűnik, hogy könyvünk csupán az első lépése lehet a Szent- Ivány-örökség tudományos feldolgozásának. Annál is inkább, hiszen nem törekedtünk, s nem is törekedhettünk teljességre. Egyebek között azért sem, mivel a Szent-lvány Józseffel kapcsolatos források még további feltárásra várnak. Különösen fájó hiány, hogy nem csupán a Magyar Nemzeti Párt teljes iratanyaga veszett el máig ismeretlen módon valamikor a második világháború éveiben, vagy azt követően, de a Szent-lvány család

Í5