Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
A harmadik szentiváni összejövetel (1932) A Szentiváni Kúria 1932. június 22—24-e között megrendezett harmadik tanácskozását beharangozó és előkészítő, annak szükségességét és fontosságát magyarázó PMH-beli kampányba - az Új Munka kudarca és Szent-lvány nyilvános elhatárolódása után is - a maga teljes szellemi súlyával beszállt, mint a szlovenszkói magyar szellemi harcok „kiérdemesült obsitosa”,346 Szvatkó Pál is. Amihez persze - érvelési logikájának elfogadása és értékelése mellett - tudni kell, hogy, kiemelve személyisége összetett voltát, többszörösen is érdekeltje és érintettje volt Szent-lvány irodalompolitikai elképzeléseinek és küzdelmeinek. Szvatkó hosszan magyarázott elvi álláspontja szerint bár „Soha szlovenszkói magyar irodalom nem létezett”, léteztek azonban „szlovenszkói magyar irodalmi tendenciák és irodalmi harcok”, márpedig „Ez is valami, különösen ha az irodalmat nemcsak magas esztétikai szemszögből figyeljük, hanem úgy, mint a szellem áramlását, törekvést valami tisztultabb cél felé, a lélek vitaiizmusának dokumentumát s a kisebbségi helyzetben az élniakarás és az életrehivatottság okcidentális értelemben vett kifejezését [kiemelés -T. L.j”. Ezért tartotta Szvatkó fontosaknak azokat a korábban kiépült kereteket - az ő szóhasználatával: kádereket -, melyek a mozgást úgymond fenntart(hat)ják. A szlovákiai magyar irodalom mozgásba lendülésének három biztosítékát a „bő és megorganizált" Magyar írásban, valamint a Szentiváni Kúriában és a Kazinczy Könyvkiadó Vállalatban látta. Mert a Szentiváni Kúria és a Magyar írás pompás káder, s - tette hozzá - „Hálásak vagyunk érte azoknak, akik megteremtették”, amit egyértelmű célzásként is vehetünk Szent-lványra,347 illetve az sem lényegtelen „káderei” harmadika szempontjából, hogy ekkor már a Kazinczy Kiadó is közvetlenül Szent-lvány József érdekeltségei közé került. Ezen a tanácskozáson a házigazda Szent-lvány Józsefen, illetve a már csak vendégként megjelent Esterházy Jánoson kívül, miként az előző évin is, szintén csupán tizennégy író vett részt (többségükben a Prágai Magyar Hírlap belső körébe, illetve a Magyar Munkaközösséghez tartozók, míg majd ugyanennyien, főleg a jobboldalról, előre kimentették magukat, de nem mentek el rá a baloldaliak sem). Egyéb fontos teendőire hivatkozva ezúttal már az előző két Kúrián jelen levő Szüllő Géza is távol maradt Liptószentivánról, s most is csak táviratban köszöntette a résztvevőket Móricz Zsigmond.348 S keresztülhúzta a tanácskozás szervezőinek számításait a pozsonyi Országos Hivatal is, mely váratlanul megtagadta a beutazási engedélyt az erdélyi Helikon küldöttségétől, jóllehet Szent-lványék, Győryék a Kúria időpontját is az ő érkezésüktől tették (volna) függővé. Az elképzelés az volt, hogy az erdélyi írók tíz szlovenszkói városban tartottak volna felolvasásokat, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a csehszlovákiai magyar olvasókkal, írókkal, irodalommal is. Az erdélyi írók meghívásával Szent-lvány azt szerette volna, ha a tanácskozáson az ő részvételükkel beszélhették volna meg „a kisebbségi magyar irodalom és szellemi élet” időszerű kérdéseit, mivel egyre elkerülhetetlenebbnek látszott, hogy „Az utódálla-126