Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
nyekkel, témákkal foglakoztak. A szerkesztőség és Győry elképzelése az volt, hogy a Magyar Vasárnappal valamelyest pótolni lehet majd azt a nívós, kritikailag igényes irodalmi fórumot, mely egyre nyilvánvalóbban kezdett hiányozni a csehszlovákiai magyar szellemi életből, jóllehet a Prágai Magyar Hírlap hasábjain a minőségelv már korábban is érvényesült (például az irodalmi dilettantizmusról, illetve az emigránsok és a konzervatív-nemzeti irodalomszemiélet közt folytatott vitában), a Magyar Vasárnap egységes foglalatot kívánt adni a különböző irányokba mutató, irodalommal kapcsolatos elképzeléseknek, törekvéseknek és stratégiáknak. Ez olyan jól sikerült, hogy a mellékletet - „egyetlen őszi-tavaszi szezon után”270 - hamarosan el is vették a szerkesztőjétől. Bár Győry nagy lelkesedéssel, ambícióval szervezett Magyar Vasárnapja, illetve az ezen belül indított, „nem csupán szépirodalmi kirakodóhelynek”, hanem „irodalompolitikái húzásnak is” szánt íróink arcképcsarnoka című rovata, mely szándékoltan szembement a konzervatív ízléssel és a keresztényszocialista irodalmi kurzussal, az adott (irodalom)politikai konstellációban valószínűleg nem is lehetett hosszú életű, így a mellékletet hét hónap elteltével, a részvénytársaság igazgatóságának utasítására, 1926. május 1-jétől át kellett adnia Sziklay Ferencnek.271 A Prágai Magyar Hírlap ebben az időben egyébként valóban sokszínű képet adott a csehszlovákiai magyar irodalomról, írókról, s a különösen Mécs László és Sziklay Ferenc által képviselt konzervatív, nemzeti, valamint keresztény elkötelezettségű alkotók, továbbá Farkas István és Szombathy Viktor bevonása mellett a liberálisabb, illetve polgári irányt képviselő Lányi Menyhért, Sebesi Ernő, Vozári Dezső, Egri Viktor, valamint a szocialistákkal rokonszenvező Jarnó József, sőt a balra tartó Fábry Zoltán írásait is közölte. Az 1920-as évek második felétől, s különösen az 1920-1930-as évek fordulóján pedig, mint említettük, az ún. nemzeti (irodalmi) koncentráció elve jegyében, főleg Szent-lvány és Dzurányi budapesti (magyarországi) irodalmi kapcsolatainak köszönhetően a legjelesebb magyar írók - Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár, s az egyre ismertebb Márai Sándor - is szívesen engedték át vagy küldték közvetlenül írásaikat a Prágai Magyar Hírlapnak, Győry pedig a Bécsben nyomorgó fiatal, akkor még többé-kevésbé ismeretlen József Attilától kért és közölt 1925 őszén verseket (a Megfáradt embert, a Pirosszeműt és a Nincsen apám, sem anyám címűt). Figyelemre méltó, hogy a Prágai Magyar Hírlapnak a kortárs magyar szerzők viszonylag sokféle ízlést és érdeklődést kielégíteni hivatott, s ennek érdekében a legkülönbözőbb rendű és rangú szerzőket is látni engedő irodalmi horizontján milyen széles sávban képviseltetik magukat a modern magyar irodalom- és értékszemléletet mozgósító Nyugat legrangosabb szerzői. Aminek talán az is magyarázata lehet, hogy a két ellenzéki pártvezér: Szüllő Géza és Szent-lvány József - Filep Tamás Gusztáv figyelt föl erre272 - maga is „erősen kötődött” műveikhez, elfogadta törekvéseiket, s irodalmi ízlésükben egyáltalán nem lehetett őket konzervatívoknak mondani. Jóllehet a Prágai Magyar Hírlap irányításában érvényesülő ideológiai-világnézeti, felfogásbeli kettősség a keresztényszocialisták és Szent-Ivány(ék) között kezdettől érzékelhető 110
