Simont Attila - Tóth László: Kis lépések nagy politikusa. Szent-Ivány József, a politikus é művelődésszervez (Somorja, 2016)
VI. A művelődés-, irodalom- és egyházszervező
a két világháború közti csehszlovákiai magyarság helyzetét, politikai-gazdasági-társadalmiszellemi életét és művelődését meghatározó, befolyásoló vagy csak kísérő döntésekben, eseményekben, és nem vette figyelembe a kettőjük közti világnézeti és az ebből fakadó egyéb különbségeket; nevezetesen, hogy esetükben - főként Szüllő Géza és Szent-Ivány József személyében - két politikai-ideológiai koncepció ütközött egymással. Magyarán: a két magyar ellenzéki párt számos - ha nem a legtöbb - esetben egymás ellenzéke is volt, ami olykor kormányellenességüknél is nagyobb hangsúlyt kapott. A köztük levő, jórészt világnézeti különbségek elmosása, értékrendjük, valamint stratégiai és taktikai elképzeléseik nivellálása különösen kultúrafelfogásukban feltűnő, jóllehet Turczel Lajos már korán - még az 1960-as években - felismerte azokat, amikor megállapította, hogy Szent-Ivány, illetve a Magyar Nemzeti Párt a „kulturális élet kialakításában is liberálisabb utakat keresett [kiemelés-T. L.J”, mint a keresztényszocialisták, és „kultúrkezdeményezései” is „reményteljesek” voltak.240 Vagyis ha általánosságban igaz is Filep Tamás Gusztáv összegezése, hogy az ellenzéki pártoknak az első köztársaság idején nem volt „irodalomszervező programjuk”, vagy „nem tudták megvalósítani azt”, az irodalmat pedig a „magyar ellenzék részint nemigen tartotta fontosnak, részint nem tartotta önnön hatáskörébe tartozónak”, e két évtizeddel ezelőtti kitételét az újabb kutatások Szent-Ivány Józseffel kapcsolatban legalábbis árnyalják, akit egyébként maga is a „legelhivatottabb irodalomszervező politikusnak” tartott.241 Ugyanis ha összetartozásukban, összefüggéseikben szemléljük a nevéhez is köthető kultúra- és irodalomszervező - s olykor mecénási vagy kapcsolatépítési - elgondolásokat, gesztusokat és megnyilvánulásokat, egy lényege szerint intranzigens, másfelől koherens személyiség tudatosan eltervezett törekvéseit láthatjuk bennük. Még akkor is, ha a pártpolitikus taktikai-stratégiai megfontolásai, gyakorlati lépései, elkerülhetetlen háttéralkui némely esetben el is fedik vagy felül is írják azokat. Emberi kvalitásait azonban jól jellemzi, hogy alkalmasint maga sietett mindazok megsegítésére, akik elképzelései kudarcának, esetleges politikai alkuinak szenvedő alanyaivá váltak. Szent-Ivány 1935-ben egész oldalas cikket szentelt a Prágai Magyar Hírlapban a csehszlovákiai magyar irodalom kérdéseinek, melyben fogalom- és helyzettisztázó igénynyel, illetve az összegezés szándékával fejtette ki véleményét annak addigi tizenhat-tizenhét évéről, s tekintette át a jövőjét illető szervezeti teendőket. Alapvető gondnak látta a szlovenszkói magyar szellemi élet széttagoltságát, melynek megszüntetésére az eltelt másfél évtized alatt ugyan szerinte is történt néhány kísérlet, ám ezek nem jártak sikerrel, írásában abból indult ki, hogy az 1918-1919-es államfordulat a Csehszlovákiához kapcsolt magyarországi területeken irodalmi szempontból is új helyzetet teremtett, hiszen itt korábban önálló irodalmi élet nem folyt, eltérően Erdélytől, „a beregi magyar és a csallóközi magyar semmi közösséget egymással nem érzett”, s a két terület között „a magyar szellemi központ közvetített”, ami olyan „centralisztikus erőket bontott ki, amelyek elhomályosították az írás származásának területi kérdését”, vagyis az e területeken „nőtt halhatatlanjai a magyar irodalomnak” úgymond „budapesti márkázással érkeztek hozzánk”, 102
