Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
1. Néphit, népszokás, népi vallásosság
1. 9. Narancs a komáromi úrnapi körmenetben és PÁRHUZAMAI Bihary Mihály, aki jószerével végigélte az egész 20. századot, Komárom jellegzetes alakjai közétarozott. Borbélymester volt, s mint tudjuk, a borbélyműhelyekben futottak össze mindig is a hírek, pletykák. Nos, Bihary Mihály jó megfigyelő volt, megszerette városát, így különféle élményeit, megfigyeléseit papírra is vetette. Ezek a kisebb-nagyobb írások általában helyi lapokban (Dunatáj, Komáromi Lapok stb.) láttak napvilágot először, mígnem a svájci Duna Verlag jóvoltából önálló kötetben is megjelentek (Bihary 1996). Egy kisváros társadalom- és kultúrtörténetének kincsesbányája ez a kötet. Most csak a szerző egy megfigyelését szeretném idézni és megjegyzéseket fűzni hozzá: A komáromi úrnapi körmenet bemutatása során egyebek között az alábbiakat írja: A baldachin oszloprúdjait a katolikus egyház vezetői tartották. Utánuk következtek különkülön az iparosok csoportjai. Elöl mentek az ácsok, középen a kis zászlót vivő, akinek a nyakában zászlótartó bőröv volt és a zászló nyele a bőrtokban, így könnyebb volt a zászló. Mellette jobbról és balról az ács fejszét vivők zöld kötényben. Az ácsfejsze élével felfelé volt a vállon és a fejsze élébe egy narancs volt húzva. Nem tudom, hogy honnan ez a szokás, de így volt ez minden évben... (Bihary 1996, 89) Bihary Mihály utolsó mondatán nincs mit csodálkozni, hiszen a narancs valóban nem gyakori eleme a magyar, illetve közép-európai népszokásoknak, néphitnek (amit egyebek között az is bizonyít, hogy önálló narancs címszót sem a magyar, sem a szlovák néprajzi lexikonban nem találunk, de hiányzik a tízkötetes német babonaszótárból is). Továbbá a komáromi úrnapi körmenet általam ismert többi leírása sem említi a szokásnak ezt a mozzanatát (vö. Szinnyei 1997; továbbá a Komáromi Lapok a 19. század végén, 20. század elején minden esztendőben viszonylag részletes leírásokat közölt az úrnapi körmenetről, ám a narancs említése nélkül). Mindamellett nincs miért kételkednünk a szerző emlékezetében és szavahihetőségében, hiszen, ha viszonylag ritkán is, de azért mégiscsak szerephezjutott ez a déligyümölcs népünk/népeink ünnepi szokásaiban. Az alábbiakban ezzel kapcsolatban szeretnék néhány példára emlékeztetni, egyszersmind figyelmeztetni: ez a ritkaság valóban viszonylagos. Valószínűleg abból kell kiindulnunk, hogy a narancs, a citrom, illetve az alma többékevésbé azonos szereppel bír a néphitben. Lévén mindhárom gyümölcs sokmagvú, elsődlegesen termékenységszimbólumként szerepelhetnek különféle szituációkban. Ezen átfedéseket egyebek között az is bizonyítani látszik, hogy népmeséink és népköltészetünk aranyalmája „egyes régi szerzők szerint" egyenlő a naranccsal (Dankó 1962,559). Bizonyos források szerint pedig e három gyümölcs egymással párhuzamosan, illetve felváltva, vagylagosan kap szerepet a szokásvilágban. Egy erdélyi (valószínűleg szász) la
