Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
4. Kapcsolatok, identitásaink
464 Kapcsolatok, identitásaink Soknyelvű hazánknak egyik városa német, másik magyar ajkú; aztán pedig hát testvérek volnánk, meg kellene egymást értenünk; a németnek meg kell tanulni magyarul, a magyarnak németül. S szent a béke. A jámbor hazafiak efelől így tesznek. A német városban is vannak iskolák, a magyarban is. A német szülők írnak a magyar városban levő tanodák igazgatóinak, s a magyar szülők a német város tanárainak, hogy vannak-e kezeik alatt levő iskolásfiúk, leányok, a kik innen oda, onnan ide cserébe kaphatók lennének? Azokat azután egymásért kicserélik. Kedves, gyöngéd, asszonyszív-szülte gondolat! A gyermek elmegy hazulról, elhagy apát, anyát, testvért, s ismét otthont talál; anya helyett anyát, testvér helyett testvért; - s eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek helyébe gyermek jön, s ha a fogadott anya a gyermekének szánt gyöngédségekkel elhalmozza a jövevényt, arra gondol: éppen így bánnak most az enyémmel is a messze távolban; mert az anyaszerelmet semmi fizetésért megvenni nem, csak cserébe megnyerni lehet. (Jókai 1926, 24) Gyanítom, hogy ha könyvből vette, akkor valamelyik Jókai-szövegből meríthette Turczel Lajos is az ötletet4. Akárhogy volt, elgondolkodtató, hogy a néprajzi kutatásban ez ideig arra nem kérdeztünk rá, nem vizsgáltuk azt, hogy az ideát honnan vették azok, akik a cseregyerekrendszernek aktív mozgatói voltak. Pedig akár általánosságban is a hagyomány természetrajzának pontosabb képét kaphatnánk meg azáltal, ha ismernénk azokat a kacskaringókat, amelyeket egy-egy jelenség a szájhagyománytól a nyomtatott írásbeliségig, majd onnan megint a szájhagyományba, illetve ismét tovább az írásbeliségbe megtett. Az idézett textus, romantikus hangvétele ellenére minden valószínűség szerint, a konkrét esetet (Jókai személyes élményét) és a társadalmi réteget illetően hiteles. A korszak más értelmiségi, közép- és nagypolgári származású krónikásai is beszámolnak hasonló esetekről5. Az általuk megrajzolt idillikus(nak tűnő) kép viszont befolyásolta egyrészt azokat, akik a leírást mintának tekintették, és tovább gyakorolták (lásd Turczel Lajos esetét!), másrészt a későbbi néprajzkutatókat. Utóbbiak a parasztság körében is keresték, és meg is találták a cseregyerek intézményrendszerét, a „kedves, gyöngéd, asszonyszív-szülte gondolatot” egyértelműen pozitív jelenségkén állítva be. Ráadásul a szűkén vett cseregyerekrendszer intézményéhez (amire valóban a gyerekek kölcsönös kicserélése a jellemző) hozzákapcsolták a vendéggyerek intézményét (amikor nyelvtanulás céljából a szülők más nyelvi környezetbe küldik gyereküket, s a vendéglátó családnak fizetnek az ellátásért), illetve a nyelvtanulás céljából történő munkavállalást is. 4 Az sem zárható ki természetesen, hogy a fiatal Turczel Földes György akkoriban megjelent csallóközi történeteket tartalmazó elbeszéléskötetét olvashatta, amelyben szintén találunk megfelelően romantikus hangvételű cseregyerek-történetet (Földes 1932, 117-124; új kiadásban: Földes 1993, 85-89) 5 Ismereteim szerint az első, térségünkből származó adat, amely értelmiségi indíttatású cseregyerek-kapcsolatra vonatkozik, Szepsi Csombor Mártoné, akit - életrajzírója, Kovács Sándor Iván szerint - 1607-ben Késmárkra küldtek, „feltehetően német szóra" (Szepsi Csombor 1979, 8-9). Ezt követően, főleg a 18., de még inkább a 19. századból az akkori Felső-Magyarország viszonylatában mind több hasonló magyar, szlovák és német adattal találkozunk (vö. Kosa 1981; Liszka 2005,108-124; Paládi-Kovács 1988a stb.).
