Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
Arany A. László néprajzi munkássága 391 tervezett sorozat további köteteinek nyersanyagai, amelyeknek létezéséről egy, Arany által készített kéziratos feljegyzésből lehetnek sejtéseink (Magyar népnyelvi szövegek; Nyitra vidéki magyar ház; Nyitra vidéki kézimunkák), ha egyáltalán valóban voltak18, s még megvannak, továbbra is lappanganak valahol (Sándor E. 1989,152). Tovább árnyalhatja Arany néprajzi tevékenységének megítélését az a fényképgyűjtemény, amely Lipcsey Gyula hagyatékából nemrégiben került a Fórum Kisebbségkutató Intézet gyűjteményébe. A több ezer, zömében fekete-fehér, kisebbrészt színes felvétel erőssége dokumentatív értéke. Gyengíti viszont, hogy a felvételeket rendkívül nehéz beazonosítani. Annyit biztonsággal lehet tudni, hogy zömük a Zoboralján készült, azt is, hogy nagyjából mikor (1940-es évek első fele), pontosabb besorolásuk azonban általában már nehézségekbe ütközik. S az idő múlásával ez egyre inkább így lesz... A felvételeknek van egy másik aspektusa is, ami szintén értéküket növeli. Dokumentatív fontosságuk mellett fotoesztétikai jelentőségük sem elhanyagolható, amint fényesen igazolja ezt az e kötetben látható válogatásunk19. Általában elmondható, hogy Arany tudományos munkásságát a kimagasló szakmai műveltség, erudíció, az egzaktságra való törekvés, valamint a teoretikus kérdések iránti fogékonyságjellemzi. Vajon mily mértékben mondható ez el néprajzi tevékenységéről? Ebből a szempontból elemzésünk tárgya kizárólag A szlovákiai magyarság néprajza, illetve a Toldy-Kör Irodalmi Évkönyvében, Magyarság, népdal és népviselet címen megjelent előadása lehet20. Könnyű és egyszersmind nehéz helyzetben is vagyok, hiszen a kérdéssel korábban már foglalkoztam, s ez az írásom a jelen kötet szöveggyűjteményében is olvasható (Liszka 1993a). Az akkor leírtakat lényegében ma is vállalni tudom, miközben akkor még nem ismertem a fentebb említett előadás szövegét. Egyebek között ezért is, néhány szempontból az akkori értékelés bizonyos mértékű árnyalására lesz most szükség. Anélkül tehát, hogy ismételném önmagamat (vagy csak legfeljebb az érthetőség miatt elkerülhetetlen esetekben), inkább némely korábbi megállapításomhoz fűzök amolyan kiegészítő széljegyzeteket. A szlovákiai magyarság néprajza két részből áll: a szűk négyoldalnyi általános bevezetőből és a három területi egység (Pozsony környéke, Zoboralja és Kassa vidéke) alapján tagolt leíró részből. Újraolvasva, számomra ez a négyoldalas bevezető a legproblematikusabb. Szóhasználata, mondatfűzése a mai olvasó számára jó esetben is legfeljebb nehezen érthető. Mindamellett egyrészt Arany itt fogalmazza meg (nagyon helyesen!), hogy a népélet a maga szerkezeti és szervezeti egységében, összefüggésrendszerében kezelendő (Bogatirjov hatása?), másrészt, hogy a szlovákiai magyar falvak kultúráját csak a szomszédos szlovákok (s tegyük hozzá: németek, ruszinok stb.) kultúrájának, néprajzának az ismeretében érthetjük meg, sőt egy félmondatából még az is kiérthető, hogy az 1918-18 Azt, hogy ez nem egyszerű terv, hanem már konkrét gyűjtéseken alapuló elképzelés volt, bizonyítani látszik a tény, hogy Arany összefoglaló munkájában viszonylagos részletességgel tud írni a Nyitra vidéki népviseletről, textilművészetről, illetve az építkezésről is (Arany 1941a, 9- 11 és 13-14). 19 Ezen fényképválogatás újraközlésétől, technikai okok miatt most eltekintek. 20 Elvileg Putz Éva könyvét (Putz 1943) is elemzésünk tárgyává tehetnénk, ám a kérdést, hogy ebben mennyi a könyv borítóján jegyzett szerző, s mennyi Arany érdeme, ma már szinte lehetetlen eldönteni.
