Liszka József: Határvidékek. Határok és határtalanságok az összehasonlító folklorisztika és etnológia szempontjából (Komárom-Somorja, 2016)
3. Elődök, intézmények
Önismeretünk bölcsőjénél 375 sadalomtudósaink jószerével nem voltak - kutatóintézetekről, publikációs fórumokról már nem is beszélve. így érthető az a szellemi vákuum, amely csak igen lassan kezdett - legalábbis vágyakkal - telítődni. Lassan megszületett az igény egy szlovenszkói magyar tudományosság kiépítésére is, de a szakképzett kutatók, intézmények, fórumok változatlan hiánya mellett „a felvidéki tudományos irodalom a napilapok hasábjaira szorult és irodalmi kritikákon és rövidebb tanulmányokon kívül nem is termelt ki egyebet”. Farkas Gyula 1927-ben vetette papírra ezeket a sorokat, de a helyzet lényegében később sem változott. A néprajzi kutatások gyakran az ifjúsági mozgalmakhoz (lásd például a Sarló „etnográfiai vándorlásait”) és egyéni kezdeményezésekhez kötődnek. A Magyar írás néprajzi tárgyú publikációinak az elemzése mintegy keresztmetszetét adja a korabeli szlovákiai magyar néprajzi érdeklődésnek, kutatásoknak. Nem arról van természetesen szó, hogy a folyóirat központi, meghatározó fóruma lett volna araszolgató, tapogatódzó néprajzkutatásunknak, hanem csupán arról, hogy az egészre oly jellemző jegyeket mind-mind magán viseli. Egész „néprajzi életünkre” jellemző s a folyóiraton is megfigyelhető népművészet-, illetve folklórközpontúság. Ez minden bizonnyal a kutatások amatőr jellegével meg az etnográfusok autodidaxisával magyarázható. A néprajztudomány történetében egyébként megfigyelhető, hogy az induló kutatás a kezdeti szakaszban kutatási tárgyul reprezentatívat, „mutatósat” szemel ki, ilyen például a népi díszítőművészet vagy a népszokások közül a lakodalom. Csak a fejlődés későbbi fázisában ismerkedik mega részproblémákkal, a népélet kevésbé látványos jelenségeivel, amely feltárása nélkül a népi kultúra egésze, minden összefüggésében bajosan lenne érthető. Tehát a szóban forgó írások is csak éledező, provinciális „tudományos élet” termékei. Nagyobb részük inkább kutatástörténeti jelentőséggel bír, s szinte mindre jellemző, hogy a tudományos értekezés és a tudományos ismeretterjesztés között lebeg. Ez a lap jellegéből is adódik, ezért igazságtalanság lenne a korabeli szaklapok publikációival összevetni. A jövőben elvégzendő feladat összehasonlítani ezeket az írásokat az egykorú magyarországi, valamint erdélyi és vajdasági irodalmi folyóiratok hasonló jellegű írásaival. (1983)
